Gyűlöletre vagy diszkriminációra való felbujtás miatt bűnvádi eljárás zajlik az úzvölgyi katonai temetőben október 22-én nacionalista román szervezetek által tartott megemlékezést követően. A Hargita megyei rendőr-főkapitányság a Krónika című portálnak nyilatkozott. Aznap a Nemzet Útja (Calea Neamului) és az Ortodox Testvériség (Fratia Ortodoxa) elnevezésű szervezetek a román hadsereg napja alkalmából szerveztek felvonulást a Bákó és Hargita megye határában fekvő sírkertben. A román zászlókat lengető, többnyire román népviseletbe öltözött mintegy kétszáz fős tömeg bevonult a temetőbe, ahol terített asztal várta őket. A hangszórókból román katonadalok és a román himnusz zengett. Ortodox szertartást tartottak, és felolvasták azon román hősök névsorát, akik maradványai szerintük az úzvölgyi temetőben nyugszanak.
A résztvevők „Jelen!” felkiáltással válaszoltak az elhangzó nevekre, illetve kifeszítettek egy „Magyarok, menjetek vissza Mongóliába, ahonnan jöttetek”, illetve „Magyarország nincs Európa térképén” feliratú molinót is. A verbális merényleteknek se szeri, se száma.
Hogy a román hadsereg napjának apropója minek számít, mindenki döntse el maga – október 25-ét a kommunista időszakban nyilvánították ünneppé, Nagykároly bevételével 1944-ben ezen a napon valósult meg az augusztus 23-i román átállás fő célkitűzése, az ország teljes területének felszabadítása a német–magyar megszállás alól, felszámolva az 1940. augusztus 30-i bécsi diktátum jogkövetkezményeit.
A Székelyföld legkeletibb része, a legendás világháborús helyszín, az Úzvölgye már a kommunista időkben egyfajta búcsújáró helynek számított. A Keleti-Kárpátok kevésbé ismert hágóján, az Úz patak völgyében lévő, a két világégésben odalett magyaroknak örök nyugodalmat ígérő temetőt a rendszerváltoztatást követően jelentős magyar állami segítséggel alakították méltó megemlékezési helyszínné. A Mogyorós-tetőn nagyon sokan elestek az 1916-os román betöréskor, emléküket az egy évvel később emelt kápolna is őrzi. Egy 1924-es összeírás szerint 1350 magyar, osztrák, német, olasz, szerb, orosz és román katona nyugszik a környéken külön-külön parcellába temetve – legalább ezren magyarok, többségükben a magyar királyi 39. honvéd gyaloghadosztály négy, a kassai 9., a miskolci 10., a munkácsi 11., a besztercebányai 16. ezredének katonái. A második világháborúban 1944. augusztus 26-án itt tört be a szovjet hadsereg, a kis létszámú, tényleges ellenállásra képtelen magyar határőrségnek a helybéliekkel együtt menekülnie kellett. A Hargita megyei Csíkszentmárton községhez tartozó, mára elnéptelenedett Úzvölgye nemzetközi katonatemetője négy éve, azt követően vált román–magyar konfliktus helyszínévé, hogy a román hősök napján, június 6-án több ezer román erőszakkal nyomult be a temetőbe. Céljuk az volt, hogy részt vegyenek a sírkertben kialakított román parcella és emlékmű ortodox felszentelésén. A merényletet több száz székely élőlánccal próbálta megakadályozni, sikertelenül, kizárólag a magyarok fegyelmezettségén múlott, hogy az események nem torkolltak súlyosabb atrocitásokba.
