De mindezekhez hozzátartozik az a szemléletváltás, amelyik a családbarát fordulattal érkezett, és amely a házasságban értéket lát. A házasságkötések támogatása az egészségmegtartó, demográfiai vonatkozású jelentősége mellett tehát olyan értéktámogatást is jelent, ami a társadalom megerősítését, a társadalmi kötelékek összeszövését szolgálja. A gyermekvállalás előszobájaként a házasság támogatása a családok támogatását is jelenti: olyan ígéretes gyökérzetet, amiből a család terebélyes fája bontakozhat ki.

Nem a házasság túlzott ideologizálásáról van szó, amely nem számol a konkrét élethelyzetekkel és valós lehetőségekkel, hanem annak az ősi és mégis mindig új eszménynek a bemutatásáról, amelyik nem ijed meg az aktuális nehézségek láttán és nem áll meg a bajok kárhoztatásánál. Ha ugyanis a házasság intézménye az életre hív és az élet ünnepét hirdeti, akkor mindig messze felülmúlja a múló és változó tendenciákat. Ha valahol, akkor leginkább a házasságban tapasztalható meg annak felszabadító ereje, hogy a válságok a megerősödés, a nehézségek a megújulás, a mélységek a magasságok, a határhelyzetek az új távlatok lehetőségét hordozzák magukban.

Ezért fontos szem előtt tartani, hogy házasságot kötni életre szóló és új életre nyitott szövetséget jelent, amely kizárólagos szeretetet és hűséges elköteleződést foglal magában. Az élet megosztása és továbbadása együtt jelenti az élet teljességét – ez az, amit a házasság felkínál. Az élet teljessége tehát nem a „mennyit birtoklunk”, hanem a „mennyit adunk” kérdésén át vezet. Az ideiglenesség kultúrájában, a leselejtezés korszakában ezek az értékek forradalmi erejűek. Háború és szankciós válság közepette pedig a béke és a támasz biztos pontját jelenti. A béke ugyanis a szívekben kezdődik, a házasság pedig a szívek harmóniája. Házasságot kötni ma bátorságra vall, szemben minden kockázatmentes középszerűséggel. Egyben tanúságtétel is a közösség előtt; nem a tökéletesség és a hibátlanság látszatát keltve, hanem épp a mindenek ellenére való fáradhatatlan szeretetet, egymás iránti türelmet, elfogadást és az életet ünnepelve.

A házasság hete jó alkalom a házasságnak mint szövetségnek a megerősítésére és annak megértésére, hogy az egymás iránti kötelékek mindennapos, türelmes és aprólékos szövése nem kényszerből vagy teherből, hanem örömből fakad. Ez a kötelék pedig nemcsak az egyének, de a közösségek, az egész társadalom és a nemzet szövetét is megújítja és kiterjeszti.

A szerző a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért elnöke

Borítókép: illusztráció (Fotó: Pexels)