De a remélt világbékére az igazi csapást az orosz–ukrán fegyveres konfliktusként indult, a NATO és Oroszország közötti háború jelenti és mindaz a folyamat, ami abból a felismerésből származik, hogy semmi sem az, aminek látszik vagy aminek a politika láttatja és kommentálja.

 Vegyünk hát néhány példát a nagypolitikai játéktér időnként ordenáré, de századunkban egyre gyakrabban jelen lévő silány átveréseiből.

Első eset: Az Egyesült Államok szigorítja az egyébként ­NATO-szövetségese, Magyarország állampolgárainak vízumkiadását 2023-ban Amerika nemzetbiztonsági érdekére hivatkozva. Amit viszont a demokrata kormányzat nem tart biztonsági kockázatnak, hogy naponta több száz, útlevéllel és vízummal nem rendelkező illegális bevándorló lépi át az USA déli államainak határait.

Második eset: Magyarország antidemokratikus, idegengyűlölő társadalom, ahol „külföldiül” senki meg se szólaljon, ha jót akar magának – terjed a nemzetközi közbeszédben. Eközben már lassan alig látható magyar felirat Budapest főváros utcáin az angol nyelv térhódítása miatt. A szórakozóhelyeken a pincérek előbb szólalnak meg idegen – angol, német, olasz vagy bármilyen más – nyelven, mint magyarul, abból kiindulva, hogy a kedves vendég bizonyosan a hozzánk látogató, egyre nagyobb számú turisták közül való. Ugyanakkor 

Ráadásul az EU bürokratáinak fejében fel sem merül egy apró kontraszt, mely a szintén EU-tag – így a Nyugat barátságát és támogatását egyértelműen élvező – Lettországban vált gyakorlattá az elmúlt hetekben. Történetesen az a valóban idegengyűlöletre hajazó megoldás, hogy több ezer orosz nemzetiségű lett állampolgárt erőszakkal deportálnak Oroszországba, mivel nem tudják/akarják letenni a lett nyelvvizsgát. 

Egyébiránt ilyen nyelvvizsga-kötelezettség a Lettországba illegálisan érkezett migránsoknak nincs előírva. Nyilvánvalóan azért, hogy Brüsszel érzékenységét meg ne sértsék.

Harmadik eset: erőteljesen fújják az amerikai, francia és egyéb európai országok harci kürtjeiket a Nigerben végrehajtott katonai puccs miatt. Követelik, hogy az egyébként francia pénzzel és támogatással, vagyis demokratikusan megválasztott Niger elnökét, Mohamed Bazoumot a puccsisták helyezzék vissza az elnöki székbe. Különben – szól a dörgedelem – kénytelenek lesznek katonai erővel érvényt szerezni akaratuknak az antidemokratikus puccskísérlettel szemben. Nem lehet egyetérteni azon politikai módszerrel, hogy a nép által (mindegy is, hogy kinek a pénzén) megválasztott elnököket holmi puccsra hajlamos erőterek leváltogassák. 

De! 

Létezne demokratikus és antidemokratikus puccs, mert máskülönben hogyan lehetne értelmezni ezt a kettősséget, amely arcátlan módon tárul a szemünk elé?

Rossz érzés, amikor minket, a társadalom tagjait, választókat, fogyasztókat, a gondolkodó embert a világot uralni akaró gazdasági erőterek – karöltve a politikai elit behódoltjaival – ostobának tartják, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy hatalmuk csak bizonyos időre szóló mandátum. Ezzel szemben a társadalom civil tömegeinek ideje sosem jár le a világbékére várakozva.

A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke

Borítókép: Fegyveres felkelők a kijevi Majdan téren 2014 februárjában (Fotó: Europress/AFP/Sergei Supinsky)