Igaz, azt a cirkuszt se az oroszok kezdték. Korábban az amerikai stratégáknak támadt az a nagyszerű ötlete, hogy nagy és közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat kell telepíteni Európa több államába. Megtették. Ezekkel aztán célba vették a Szovjetunió nyugati területeit, amit az oroszok sehogyan se tudtak baráti gesztusnak tekinteni. Válaszként vitték a rakétáikat Kubába, mire kitört az úgynevezett rakétaválság, az akkori hidegháború legveszélyesebb időszaka.

A két csúcsvezető, Kennedy és Hruscsov egyaránt keménynek mutatta magát, s a világ csupán hajszálnyira volt egy nukleáris háborútól. Nem tudjuk, hogy Biden elnök minderre miként emlékszik, ha emlékszik, de az biztos, hogy a két szuperhatalomnak a világbéke szempontjából ma sem kellene tengelyt akasztania. Annak idején az oroszok végül meghátráltak, de Amerika is tett engedményeket, így egyik fél sem dicsekedhetett nagy diplomáciai győzelemmel. Viszont normalizálódott a helyzet, csillapodtak a kedélyek, a béke helyreállt.

Az egykori Szovjetunióval és a ránk kényszerített szovjetbarát rendszerrel rengeteg bajunk volt. A mai oroszokkal más a helyzet. Az ukrajnai háború ellenére nem tévesztjük össze őket a szovjetekkel. Az amerikaiakhoz fűződő kapcsolatainkat sem aszerint alakítjuk, hogy az elmúlt évtizedekben hány háborúban játszottak csúnya szerepet. 

Az ukrajnai háború kitörése előtt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Moszkvában járt, ahol hangsúlyozta, hogy szövetségesi kötelezettségeink tiszteletben tartásával párhuzamosan fenn tudtuk tartani a nemzeti érdekeinknek megfelelő, kölcsönös bizalmon alapuló együttműködést Oroszországgal. Valóban ez a lényeg!

A szerző író, újságíró

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Flickr)