A világpolitika porondján zajlik a félelmetes erőpróba. Az idős Joe Biden, aki az elnökválasztási kampány idején elfelejtette, kivel szemben indult az elnöki pozícióért, és olykor láthatatlan emberekkel fog kezet, időnként nyugtalanító bejelentéseket tesz. Ezek csak azért zavarnak bennünket (meg az egész világot), mert a legerősebb katonai nagyhatalom vezetőjétől származnak.
Biden úr láthatóan kedveli az ukrajnai háborút, és mindent megtesz azért, hogy ne legyen vége. Háborúpártisága érthető. Országa a Föld túloldalán távol van az eseményektől. Az ukránokat és az oroszokat pusztító folyamat jót tesz a dollárnak és az amerikai gazdaságnak, ezért aztán a „nagy öreg” rendre biztosítja Zelenszkij ukrán elnököt Amerika odaadó támogatásáról.
Az Oroszországgal szembeni nyugati büntetőintézkedésekből az Amerikai Egyesült Államoknak óriási haszna van, és ha Európa keleti gazdasági kapcsolatai zátonyra futnak, az is az érdekeit szolgálja. Az Európát vezetékes gázzal ellátó Északi Áramlat robbantgatásáért az amerikai elnök (egyelőre) nem vállalt felelősséget, amely mégiscsak az ő egykori ígéretének megfelelően vált használhatatlanná.
Az oroszok azóta meghiúsítottak egy merényletkísérletet, amely a Déli Áramlat ellen irányult. Ebből is látszik, hogy nagyon komoly és aljas szándékok vannak az Oroszországból Európába érkező gáz erőszakos kiiktatására. Minden téren folyik a zavarkeltés.
Az év elejei kazahsztáni zavargásokkal kapcsolatban – a korántsem békés tüntetők egy része akkor lőfegyverekkel ritkította a rendfenntartók sorait − Putyin orosz elnök kijelentette, hogy azokat külső erők beavatkozásának tulajdonítja. Az ukrajnai háborúra gondolva ennek még nagyobb a valószínűsége.
Egyre égetőbb szükség van annak megválaszolására, hogy mi keresnivalója van az Egyesült Államok támogatását élvező fegyveres provokátoroknak olyan országokban, amelyek Oroszország közvetlen közelében fekszenek. Idén hatvan éve, hogy 1962-ben a szovjetek közép-hatótávolságú ballisztikus rakétákat telepítettek Kubába. Az Egyesült Államok vezetése emiatt akkora patáliát csapott, hogy visszhangzott bele a Capitolium.
Igaz, azt a cirkuszt se az oroszok kezdték. Korábban az amerikai stratégáknak támadt az a nagyszerű ötlete, hogy nagy és közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat kell telepíteni Európa több államába. Megtették. Ezekkel aztán célba vették a Szovjetunió nyugati területeit, amit az oroszok sehogyan se tudtak baráti gesztusnak tekinteni. Válaszként vitték a rakétáikat Kubába, mire kitört az úgynevezett rakétaválság, az akkori hidegháború legveszélyesebb időszaka.
