A hírekre éhes magyar ember gondolkodik, és a különféle információmorzsákból megpróbálja felvázolni a várható jövőt. Anton Hofreiter, a német Zöldek politikusa, a Bundestag uniós ügyekkel foglalkozó bizottságának elnöke azt mondta nemrég egy német hírportálnak, hogy egyensúlytalansághoz vezet a tagországok közötti versengés. Szerinte a közösségben torzuláshoz vezet, ha az uniós országok eltérő módon támogatják a lakossági és vállalati energiaköltségeket.
A magyar embernek erről eszébe jut, hogy az uniós országok azért támogatják eltérő módon az energiaköltségeket, mert eltérő helyzetben vannak. És eltérő helyzetben voltak akkor is, amikor az EU balliberális vezetése az oroszellenes szankciók hatékonynak vélt bevezetése mellett döntött. A döntés a közösség országaira nézvést elhibázott volt. Ha nem született volna meg, akkor most sehol nem kellene támogatni a lakosságot és a vállalatokat. Hofreiter úr szerint közösen kellene kezelni az energiaválságot, mégpedig közös hitelfelvétellel. Nem szimpatikus, hogy a csúcsvezetés időről időre kártékonynak bizonyuló döntéseket hoz, majd az ezekből keletkező gondok orvoslását a közösségtől várja. Jönnek az ötletek az elhibázott politika folytatásáról, gázársapkákról, újabb oroszellenes szankciókról. Közben a balliberális oldal igyekszik a feledés homályába taszítani az Északi Áramlat elleni robbantások kérdését, az amerikai fosszilisenergia-források tengeri utaztatásából eredő gazdasági és környezeti károk tematikáját. Ezzel szemben nagy hangsúlyt kap Ukrajna feltétel nélküli támogatása, újabb euró- és dollármilliárdok kötelező ömlesztése a feneketlen zsákba. Lehet csúcstalálkozókat tartani Prágában meg bárhol másutt, mondhatja Orbán Viktor miniszterelnök, hogy a szankciós politika átgondolásra és változtatásra szorul, ettől a mindenre elszánt európai baloldal nem hatódik meg, és az EU továbbra is a balliberálisok csapdájában vergődik.
Nem kellene könnyedén elsiklani a tenger alatti gázvezetékek felrobbantásának témaköre felett. Ez a történet ugyanis drasztikus betetőzése annak a kártékony folyamatnak, amit a brüsszeli bürokraták görcsösen támogatnak. A robbantásoknak van akkora hordereje, hogy kiemelt téma legyen nemzetközi csúcstalálkozókon vagy akár az ENSZ közgyűlésén. Az EU azonban hallgat. Ez a hallgatás egyre gyanúsabb és botrányosabb. A terrorakció ugyanis elsősorban Európa elleni támadásként fogható fel. A titokzatos megbízók ezzel fizikai akadályt gördítettek egy esetleges német–orosz energiamegállapodás elé. Biden amerikai elnök nyolc hónappal ezelőtt – a német kancellár jelenlétében – nyíltan kijelentette, hogy Ukrajna megtámadása esetén vége lesz az Északi Áramlatnak. Olaf Scholz kancellár akkor nem tiltakozott, hanem meghunyászkodva tudomásul vette a nem mindennapi közlést.
Vajon az európai baloldal miért nem dolgozik a nagy rejtély felderítésén? Ha meggyőződése lenne, hogy a gázvezetékek elleni támadás az oroszok vagy a konzervatív erők műve, úgy hatalmas hangerővel követelné a bűnösök megbüntetését. A baloldal visszafogottsága sokat elárul a feltételezhető elkövetőkről, miként a környezetünkért aggódó Greta Thunberg hallgatása is gyanús. Az energiaárak az egekbe érnek. Dániában telt ház van a kempingekben, mert a polgárok lakókocsikban próbálják kihúzni a hidegebb hónapokat. Széntüzelésű erőművek szennyezik a levegőt és cseppfolyós gázt szállító óceánjáró tankhajók a vizeket. De Európa járja a maga zsákutcáját. Közben pedig hűségesen szolgálja Amerika érdekeit.
A szerző író, újságíró
Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba)
