Vagyis még egy: Magyar Péter egy papírsárkány. De annak kétségtelenül ügyes. És egy olyan hálózat állt mögé, amelyiknek valódi ereje van. Ezért sem szabad leírni. Ő tulajdonképpen csak egy kirakatfigura, egy eszköz. Próbálkoztak már többfélével is, mindegyik csúfos kudarcot vallott. Ez a modell, ez a mimetikus polialoid most eggyel potensebbnek néz ki. (A mimetikus polia­loid a Terminátor-filmekben a továbbfejlesztett változat, amelyik bármilyen alakot képes felvenni, a környezetéhez, az elvárásokhoz idomulni. Egy darabig legyőzhetetlennek tűnik, de aztán Schwarzenegger végül a helyére teszi.)

Magyar Péterben a globalista hálózat felismerte azt a lényt, aki a teljesen zselé halmazállapotú, folyékony fémes vázzal sem rendelkező Karácsony Gergellyel, a programhibás, folyamatos syntax errorokat produkáló Márki-Zay Péterrel (továbbá az erősen korrodálódott Gyurcsány Ferenccel és feleségével, a mindhármuknál férfiasabb Dobrev Klárával) ellentétben mégiscsak képes valamilyen módon rezonálni a magyar választók értékelhető részével. 

De legyünk igazságosak: a családi kapcsolataival hencegő, alanyi jogon korábban semmilyen komoly eredményt el nem érő ficsúrnak annyira megtetszett a globalista helytartói szerep, hogy most az egyszer tényleg rendesen odateszi magát. Országjár, interjúkat ad, kórházakban hőmérőzik, facebookozik, aurafarmol, hogy ellopja a show-t. (Orbán elől, aki épp Trumppal megy találkozni, amire Magyarnak soha esélye sem lesz.) Ami viszont kínosan hiányzik a Diákhitel Központ volt vezérigazgatójának (copyright by Schiffer András) repertoárjából: az a vízió, a program. No meg a képviselőjelöltek. Nem mondom, hogy ezek nélkül ne lehetne választást nyerni. Az utóbbi már necces, de az első kettő nélkül még simán lehet.

Joe Bidennek sikerült. Friedrich Merznek is. Keir Starmert szándékosan nem sorolom ide; neki nagyon is van programja: Nagy-Britannia „national renewal”-ként, azaz nemzeti megújulásként csomagolt iszlamizációja. Más kérdés, hogy nem ezzel kampányolt. Magyar Péter sem azzal kampányol, hogy Magyarországot ki akarja szolgáltatni annak a globalista mélyálamnak, amelynek a központja épp áttevődött Washingtonból Brüsszelbe. Amely mélyállam Európa teljes gazdasági tönkretételén (és iszlamizációján!) dolgozik. Egy olyan engedelmes, önálló akaratától, identitásától, érdekérvényesítő képességétől, anyagi stabilitásától és önellátásától megfosztott, homogenizált embertömeg létrehozásán, amely aztán teljes mértékben ki van szolgáltatva a hatalmon lévőknek. Akik már nem nemzetállami, hanem világszinten kormányoznak. A woke-izmus és az iszlamizmus is csak eszközök a hatalmi elit számára.

Magyar Péter tehát kész kiszolgálni a globalista erőket, és kiszolgáltatni Magyarországot ezeknek az erőknek. De ez a magyar választók döntő többsége számára elvont, absztrakt, távoli kérdés. És nem is emiatt nem fognak rá szavazni. Hanem ő maga az oka ennek.

Újra mondom, persze lesznek így is sokan, akik rá szavaznak. Akik már oly mélyen vannak a nyúlüregben, hogy nincs onnan kiút. De ahhoz, hogy megnyerje a választást, sokkal több embert kellene még beszippantania. 

 Ő ugyanis – személyiségéből, a helyzetből, s leginkább a rá szavazók (vagy ezt mérlegelők) elvárásaiból fakadóan – állandó növekedéskényszerben van. Ugyanis csodát várnak tőle. De lehetőleg azonnal. Frusztráltak, fel vannak hergelve (nem utolsósorban ő maga hergelte föl őket) és vért akarnak. (Sok esetben szó szerint is – elég gáz, de ezekbe a Lenin–Szamuely–Rákosi–Magyar párhuzamokba most ne is menjünk bele.)

De ha vért nem is kapnak azonnal, a muníciónak folyamatosnak kell lennie. A düh és gyűlölet, amit Magyar fellobbantott bennük, olyan, mint a kisgömböc. Mindent megemészt és folyamatosan táplálni kell. Újabb és újabb hergelésekkel, botrányokkal, nagyotmondásokkal. És a bosszú újabb és újabb ígéretével. Tisztára mint a drogok. 

Hogy még mindig nem söpörték el a NER-t. Oké, elméletileg tudják, hogy ki kell várniuk a jövő áprilist, de addigra kifulladnak, kiégnek, túladagolnak. És ennek nagyon látszanak már a jelei.

Ám még mindig csak a szektáról beszéltünk. Arról a körülbelül egymillió emberről viszont nem, akiket még meg kellene szólítania a paradicsommadárnak ahhoz, hogy miniszterelnök lehessen belőle. Ez az egymillió el nem kötelezett szavazó mégiscsak rendelkezik valamiféle realitásérzékkel, mérlegelőképességgel. És egész egyszerűen azt látja, hogy Orbánék dolgoznak, kompetensek, relevánsak. Most épp Trumphoz mentek. (Miközben a bohóc képletesen szólva ordít a távozó gép után. Esetleg „teker gyorsan, talán még utoléri…” – de nem éri.) És ha az utóbbi négy év valóban nem is a Fidesz-kormányzás legsikeresebb ciklusa, és lehet azon is vitatkozni, hogy ez mennyiben külső tényezők és mennyiben belső hibák miatt van így, de ettől még világosan látszik, hogy igyekeznek kezelni a problémákat és „kipárnázni” a lakosságot, tompítani az ütéseket. Magyar ezzel szemben csak fenyegetőzik, és a legkevésbé sem viselkedik államférfiúi módon.

Persze ezt is folyamatosan halljuk, hogy a Fidesz azért vett ekkora kampánylendületet, a miniszterelnök is azért ennyire aktív a belpolitikában és a médiában, mert ég a ház. Kétségtelen, hogy a mostani kihívás erősebb, mint a korábbiak. Nem azért, mert Magyar Péter magasabb intellektuális kvalitást képviselne a korábbi jelöltekkel szemben. A legkevésbé sem. Egyszerűen a helyzet adta így. Amit ő ügyesen meglovagolt, még egyszer, ez nem vitás. Sok szempontból viszont még visszataszítóbb, mint az eddigi „messiások”.

A szektába beszippantottak számára nem, ők nem hozhatók ki a pszichózisból. (Lesz is ebből probléma áprilisban, amikor lehet, hogy törni-zúzni fognak dühükben.) De akiket nem szippantott be, azokat egyre jobban taszítja. És igaz, hogy a híveknek köszönhetően a Tiszának nagyobb frakciója lesz, mint a korábbi ellenzéki pártoknak külön-külön (ezek most be sem jutnak, hiszen mindegyiküket leszalámizta), de nagyon csúnyán be fogja verni a fejét az üvegplafonba, és összességében kevesebb szavazatot fog kapni, mint ők korábban összeadva. 

Orbánék nem azért aktívak, mert félnek. Hanem mert látják, hogy mit kell tenni a választási győzelemért, és ezt is teszik. Ezt hívják politizálásnak. Most nincs migrációs válság, háború ugyan van, de már nem a hírek első oldalán. Most más szempontok vannak előtérben. Most máshogy kell melózni. És melózni kell, ez nem vitás. Így lehet meg az újabb kétharmad. Vagy akár még ennél is jobb. De tényleg melózni kell.