Alvászavarról akkor beszélhetünk, ha az alváshiánynak nappali következménye van, mint például a fáradtság, a dekoncentráció, az ingerlékenység vagy a hangulati problémák – monda a Magyar Nemzetnek Purebl György, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének az igazgatója.

A szakmeber elárulta, a legtöbb embernek átlagosan hét-nyolc óra alvásra van szüksége, de ebben egyénenként is nagy különbségek vannak. A pihenés szempontjából nem csak a mennyiség, hanem a minőség is fontos. Van, aki tíz-tizenkét óra alvással sem tudja úgy kipihenni magát, mint más öt-hat óra alatt. Alvásunk minőségét a nappalaink tükrözik: ha kipihentek vagyunk, jól tudunk koncentrálni, nincsenek panaszaink, akkor eleget aludtunk.
Az alvászavar egyértelműen az életminőség romlásával jár, növeli a balesetek gyakoriságát és hosszú távon súlyos betegségek kockázatát is.
Kellő alvás hiányában a szervezet folyamatos stresszállapotban van, emiatt megemelkedik a kortizolszint és legyengül az immunrendszer. Ez növeli a szív- és érrendszeri betegségek, az inzulinrezisztencia és a súlygyarapodás kockázatát.
– Ezeknek a betegségeknek nemcsak oka, hanem következménye is lehet az alvás zavara, így sokszor nem is tudjuk megmondani, melyik volt előbb – mint a tyúk-tojás probléma esetében – mondta el a szakértő. Az alvászavarokban a társbetegségeken túl, az egészségtelen, mozgásszegény életmódnak, a stressznek, illetve a rendszertelenségnek is szerepe van.
Van, aki nem akar aludni
– Mindenképpen meg kell említeni azt a csoportot is, akik nem azért nem alszanak, mert nem tudnak, vagy felébrednek, hanem azért, mert nem akarnak – árulta el Purebl György. Ők szeretnének éjjel aktívak maradni, és dolgozni, filmezni, bulizni úgy, hogy reggel ugyanúgy esetleg korán kelnek. Így a kevés alvás miatt ők is rendkívül kialvatlanok és dekoncentráltak.
A tudatos éjszakázás is megnöveli több betegség kialakulásának a kockázatát.
Nagyon megnő náluk a „stresszelhetőség” és hízékonyabbak, mintha kialudnák magukat.
Népegészségügyi károkat is okoz az alváshiány
– Jelenleg 88 féle alvásbetegséget különböztetünk meg, köztük olyan ritka is van, mint a felrobbanó fej szindróma. A leggyakoribb az inszomnia. Ez azt jelenti, hogy elvileg tudnék aludni, meg is volna rá a lehetőség, de nem megy az alvás – mondta a szakember. Ez minden harmadik embernél az élete során legalább egyszer előfordul. A másik gyakori alvászavar az alvásfüggő légzészavar. Ez azt jelenti, hogy napközben minden rendben van a légzéssel, de miután elaludtunk elkezdünk fuldoklani és minél mélyebben alszunk, annál súlyosabb a fulladozás, és a végén emiatt nem tudunk aludni. Ezen kívül az alvásfüggő mozgászavarok okoznak még sok eseten problémát, amikor olyan éjszakai mozgások alakulnak ki az alvás alatt, amik felébresztenek.



















