A Covid-világjárvány után sokkszerűen hatott a gazdasági és társadalmi feszültségek miatt gyengélkedő Európára az orosz–ukrán háború kitörése.
Február 24-én új időszámítás kezdődött. A II. világháború traumája és a hidegháború időszaka után mindenki abban reménykedett, hogy a konfliktusok békés úton, tárgyalásokkal is rendezhetők, és békés évtizedek várnak a következő generációkra is. Ez a remény szertefoszlott, a valóság újabbnál újabb kihívásokat és veszélyeket tartogat.
A kontinens keleti felén kialakult helyzet következményei – az emberéletben keletkező fájdalmas veszteségek, a lerombolt városok és infrastruktúra, de a kereskedelmi láncok megszakadása és az agresszort büntetni hivatott uniós szankciók káros hatásai is – mindannyiunkat érintenek.
Óriási számban érkeznek a háború elől menekülők Magyarországra, amelynek kapcsán minden idők legnagyobb humanitárius segítségét nyújtjuk, mégis, Brüsszel és a baloldal részéről folyamatosan támadnak minket, mert nem engedünk át közvetlenül fegyver- és hadiszállítmányokat.
Külpolitikánk következetes és egyértelmű: nekünk elsősorban a magyar emberek, a magyar családok érdekeit kell védenünk – éljenek akár országhatárainkon belül, akár kívül.
Magyarországnak ki kell maradnia ebből a háborúból – ezt diktálja a józan ész. Nemzeti érdekünk a béke!
Az elhibázott brüsszeli szankciós politika Oroszországgal szemben nem járt sikerrel. A háború nem állt meg, Oroszország még profitált is az energiahordozók drágulása miatt, ugyanakkor Európa súlyos helyzetbe került.
Az egész kontinens kisebb-nagyobb mértékben függ az orosz gázellátástól. Ezen a helyzeten nem lehet egyik pillanatról a másikra változtatni, ezért eleve nem volt szerencsés próbálkozás a kiszolgáltatott helyzetben lévő európai országok részéről az orosz energiával kapcsolatos szankciók gondolata.
Sokszor érezni úgy, hogy a józan ész elköltözött Európa nyugati feléből.
Oroszország elfoglalta egy szuverén állam területeit, és ezt demokratikus országként nem hagyhatjuk szó nélkül, de a szankciós politika kudarcot vallott, mert nem vitt közelebb a háború lezárásához, Európa gazdasága szenved, az orosz gazdaság pedig nem omlott össze.
A háború és az agresszió megengedhetetlen egy konfliktus megoldására, ezért a szankció – mint annak az eszköze, hogy az agresszor lépését elítéljük és rábírjuk a békés úton való rendezésre – egy logikus intézkedés lehetne.
Oroszország azonban méreteiből adódóan nem egy olyan állam, mint amelyekkel szemben korábban hatásos büntető intézkedéseket hozott az Európai Unió. A brüsszeli bürokraták elszámították magukat, rossz döntéseket hoztak és az uniót sodorták nehéz helyzetbe.
Ez ellen kell küzdenünk! Ha a politikai érvek süket fülekre találnak, akkor meg kell próbálnunk milliók hangját eljuttatni Brüsszelbe.
A magyar kormány minden fontos stratégiai döntése előtt igyekszik kikérni a magyar választók véleményét. Most ismét egy olyan pillanathoz érkeztünk, amikor komoly nyomatékot adhat a döntéshozók előtt egy több millió ember által alkotott vélemény megjelenítése.
Demokráciában milliók véleményét nem lehet figyelmen kívül hagyni!
Magyarország az egyetlen EU-tagállam, ahol a kormány megkérdezi az emberek véleményét az energetikai szankciókról. Az eddigi tapasztalatok szerint a brüsszeli energiaszankciók nem működnek, mert az energiaárak elszálltak, minden európai polgár szankciós felárat fizet az energiáért, drágulnak az élelmiszerek, az infláció pedig évtizedek óta nem látott szintre emelkedett.
Ez recesszióhoz vezet, tönkreteszi a gazdaságot és a családokat, és Európa versenyképességét hosszú időre aláássa. Nem elhibázott szankciókra, hanem azonnali béketárgyalásokra van szükség! A szankciók eltörlése véget vethet az áremelkedéseknek, és mérsékelheti a gazdaságra nehezedő terheket.
A nemzeti konzultáció kérdései mindazokat a témákat érintik, amelyek hatásait mindennapi életünkben tapasztalhatjuk. A kormányzat hét kérdésére adhatunk választ ebben a formában, amely minden szempontból körül járja a brüsszeli szankciók legkényesebb pontjait.
Melyek a főbb témák, amelyeket át kell gondolnunk válaszadás előtt?
Az EU lépései megtiltják az Oroszországból érkező gáz és olajtermékek importját. Magyarország ez alól mentességet harcolt ki, mert az orosz nyersolaj helyettesítését hatalmas költségek árán és csak hosszú évek alatt lehetne megoldani.
Az embargó itthon komoly ellátási problémákhoz vezetne, és óriási terhet jelentene a gazdaságnak. Az olaj mellett a gázszankciók lebegtetése nagyobb energiaár-emelkedéseket hozott, mint a háború kirobbanásának ténye.
Az egész európai gazdaság jelentős mértékben, de Magyarország különösen is függ az orosz gázellátástól, hiszen az import gáz 85 százaléka onnan érkezik. Ha leállna a gázszállítás, ez veszélyeztetné a lakások fűtését is.
Az atomerőművek megkerülhetetlen szerepet játszanak az európai áramellátásban, hazánkban a Paksi Atomerőmű az olcsóbb áram garanciája. Minden nukleáris fűtőanyag vagy a paksi erőmű bővítésével kapcsolatos szankció tehát még nagyobb áremelkedést hozna, veszélyeztetné a stabil áramellátást és súlyos ellátási zavarokhoz vezetne. Erre a témára is rákérdez a nemzeti konzultáció.
Tapasztaljuk, hogy a szankciók áremelő hatása nemcsak a rezsiköltségekben mutatkozik meg, hanem az élelmiszerek árára is súlyos hatással van. A gázáremelkedés nagymértékben növeli a mezőgazdasági termelés költségeit.
Ennek nemcsak közvetlen hanem hosszú távú közvetett következményeivel is számolni kell, mivel az eddigieknél is nagyobb migrációs hullámok indulhatnak, ez pedig tovább növeli az Európa határaira nehezedő nyomást. A szankciók tehát nem megoldást jelentenek, hanem még nagyobb problémákat okoznak.
