Embertelen tesztek, embertelen nyomás
De térjünk most vissza a történet elején említett amerikai bíróra. Ismail Elfath a 2024-es Copa América tornán súlyos térdsérülést szenvedett. Ekkor az is kétségessé vált, hogy folytathatja-e a bíráskodást. Át kellett mennie a FIFA erőnléti tesztjén. Ahhoz, hogy nemzetközi szinten bíráskodhasson,
a bíróknak 40 alkalommal kell 75 méteres sprintet teljesíteniük időméréssel, mindössze 18 másodperces pihenővel.
A világbajnokságra jelölteknek további teszteken is részt kell venniük, ezeken az ügyességet, a gyorsaságot és erőnlétet mérik. Ismail Elfath végül nem bukott meg, átment a teszteken. 2025 decemberében a FIFA három nevet szedett le az észak-amerikai játékvezetők listájáról. Elfath túlélte ezt a kört, és meghívást kapott Rio de Janeiróba a vb előtti utolsó kiválasztó edzőtáborba, ahol a jelölteket további teszteknek vetették alá. Egy sporttudós megmérte, hogyan reagál a testük a stresszre, nyomon követve a pulzusukat és a légzésüket. Egy orvos ellenőrizte Elfath térdének stabilitását. „Ahogy közeledett a világbajnokság, olyan szinten követtek minket, amire épeszű ember nem is gondolhatott” – mondta. Ezek után hónapokig minden telefoncsörgés szorongással töltötte el. Aztán megérkezett a FIFA bejelentése – kiválasztották, utazhat a vb-re.
Adjuk most vissza a szót a svájciak egykori bírójának, Urs Meiernek. „A világbajnokságra való felkészülés miatti szorongás semmi ahhoz a nyomáshoz képest, ami azzal jár, hogy ott vagy a tornán” – mondja Meier. „Történelmet írhatsz, de egy rossz döntéssel örökre elbukhatsz.”
Az 1998-as franciaországi világbajnokságon Urs Meier vezette az Egyesült Államok–Irán mérkőzést, amely az 1979-es iráni forradalom és túszdráma óta az első nemzetközi mérkőzés volt a két ország válogatottja között.
A protokoll azt írta elő, hogy az iráni játékosoknak oda kellett volna menniük az amerikai csapathoz kezet fogni, de Irán legfelsőbb vezetője, Ali Khamenei ajatollah megtiltotta ezt. Így az amerikai csapat játékosai járultak az irániak elé. A kezdőrúgás előtt a csapatok közös fotót készítettek. „Olyan megható volt, hogy könnyek szöktek a szemembe” – emlékezett vissza Meier, aki hozzátette: ez volt pályafutásának csúcspontja. „Csak ezért az egyetlen pillanatért megérte az a sok lemondás, amely a bíráskodással járt.”






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!