Most kussolnak és bólogatnak.

No de ígértem, megyünk még lejjebb is, és akkor hová is mehetnénk máshová, mint a hang.hu-ra, ahol megismétlik mindazt, amit a 24.hu-n megtettek – nem túl hosszú, ideteszem az egészet:

„Magyar Péter a franciaországi zavargások után: Nem engedünk a szigorú bevándorláspolitikából

Magyarország továbbra is a lehető legszigorúbb fellépést képviseli a migrációval kapcsolatban, és nem enged a külső határok védelméből – írta Magyar Péter vasárnapi Facebook-bejegyzésében, amelyben a franciaországi zavargásokra reagált.

A politikus szerint a Franciaországból érkező, lángoló történelmi épületeket és utcai erőszakot bemutató felvételek is igazolják a magyar bevándorláspolitika szigorúságának szükségességét. «Az az Európa, amelyet mindannyian szeretünk, ma óriási bajban van»– fogalmazott Magyar Péter, aki teljes szolidaritásáról biztosította a francia nemzetet.

Magyar Péter úgy értékelte, hogy az október 15–16-i uniós csúcstalálkozón Európa vezetőinek többsége a korábbi megengedő bevándorláspolitika feladását támogatta. Hangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni a békés, jogszerű tüntetések és az erőszakos cselekmények között. Előbbiek gyakorlását alapjognak, utóbbiakat súlyos bűncselekménynek nevezte.

Franciaországban szombaton országos tüntetéseket tartottak a megélhetési költségek emelkedése, a közszolgáltatások romló helyzete és az oktatási problémák miatt. A több százezer résztvevő többsége békésen demonstrált, több városban azonban erőszakos összecsapások, gyújtogatások és fosztogatások történtek. A híradások szerint csaknem 1800 embert vettek őrizetbe, és több mint 500 rendőr megsérült. Limoges-ban a zavargók felgyújtották a 143 éves városházát, amelynek jelentős része megsemmisült.”

Ám a hang.hu azért (is) a pöce legalja, mert miközben ma, október 18-án így számol be a pszichopata doktor onoka fantasztikus megállapításairól, ugyanezek 12 nappal ezelőtt, október 6-án még ezzel álltak elő – nagyon figyelj:

„Bevándorlók gyújtogatnak Franciaországban? A helyzet nem ennyire egyszerű

Annyit tudunk, hogy Seine-Saint-Denis megyéből indult, ami valóban Párizs egyik északi külvárosa, Franciaország egyik legszegényebb környéke és igaz, hogy ott bevándorló hátterű fiatalok nagy arányban élnek. Ez idáig valós, de tovább terjedt, elért olyan kerületeket, mint például Versailles, ami a francia burzsoáziának a fellegvára, ezt azért egy sokkal diverzebb történetként kell kezelnünk, mint hogy egyszerűen bevándorló hátterű fiatalok lázongásának minősítsük – mondta a Magyar Hangnak Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, akit azzal kapcsolatban kérdeztünk, miként értékelhetők a szeptemberben indult, mára súlyos erőszakos cselekedetekbe torkolló középiskolai megmozdulások. Sokan ugyanis a bevándorló hátterű diákok akciójaként beszélnek az utóbbi napokról. (...)

A történtek megítélése megosztja a francia belpolitikát és a közvéleményt. A jobboldali és radikális jobboldali szereplők és sajtóorgánumok főként a bevándorló hátterű fiatalok integrációs kudarcaként, illetve lázongásaként írják le az eseményeket, és a radikális baloldali La France Insoumise (Lázadó Franciaország) pártot vádolják a fiatalok szándékos hergelésével. Ezzel szemben a baloldali és jogvédő narratíva a kormányzati elnyomást, a rendőri fellépés brutalitását és a szociális háló leépülését helyezi a középpontba. Soós Eszter Petronella rámutatott, hogy a közösségi média szerepe kiemelkedő a gyors, horizontális szerveződésben, ami felgyorsítja az események terjedését. A felmerülő külföldi beavatkozási kísérletek gyanúja és az ilyenkor rendszeresen aktivitást mutató anarchista mozgalmak rátelepülése tovább bonyolítja a képet. A szakértő kiemelte, hogy a hatóságok elé kerülő fiatalok jelentős része korábban ismeretlen volt a rendőrség előtt, tiszta erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkezik, és nemritkán rendezett hátterű családokból érkezik, a legtöbb esetben a szülők is értetlenül állnak az események előtt. Kiemelte, a helyzetet korai lenne egyetlen leegyszerűsítő politikai skatulyába szorítani. Pontos szociológiai és politikai képre, valamint a kutatási jelentésekre még várni kell, szerinte legalább fél évet. (...)”

Szóval a hangnál, a pöce legalján október 6-án még „ezt azért egy sokkal diverzebb történetként kell kezelnünk, mint hogy egyszerűen bevándorló hátterű fiatalok lázongásának minősítsük”, aztán ha a pszichopata október 18-án annak minősíti, akkor a lukicsabiék bemásznak a farpofák közé és elégedetten csettintenek. Ugyanis ott vannak otthon, ott érzik jól magukat – ugye, lukicsabi?

Ennyi.

De a helyzet ettől persze iszonyatos és rettenetes, és tény, hogy az az Európa, amelyet mindannyian szeretünk, ma óriási bajban van – ahogy ezt húsz éve ordítjuk, mi „náci rasszisták”.

És amit ez az eltakarítandó, felszámolandó, anarchista, kommunista, szélsőbalos, teljesen feleslegesen létező, undorító, idióta, a jólétbe és a semmittevésbe végképp belehülyült, pillanatba zárt rettenetes generáció művel már megint, Párizstól Limoges-ig, Milánótól Torinóig és Tiranáig, az egészen egyszerűen felfoghatatlan és elviselhetetlen. És ott vannak a migránsok és a nem migránsok egyaránt, és teljesen mindegy is, mert ezek teljesen egyformák. Otthonuk az üresség és a semmi, lételemük az oktalan pusztítás. A szabadság és a demokrácia pedig ebben a rettenetes generációban vált önmaga paródiájává.

Ezt írta a Limoges-i, 143 éves, és most felgyújtott, égő képe alá egy kommentelő:

Pontos és mélyen elgondolkodtató. És igen, az a kérdés, hogy a „modern” Franciaországot, Németországot, Olaszországot, Svédországot és az összes többit vajon túl fogja-e élni Európa? A mi, öreg, szeretett Európánk. Mert ha „modern” Európa nem éli túl, az nem baj. Annak ideje eltűnni, a „modern” generációival és a migránsaival együtt. Egyszer s mindenkorra...