idezojelek

Vissza a törzsi reflexekhez

Személyeskedő állítások szállnak a virtuális térben, s ezeket nem a milánói dóm előtt felsorakozó Fradi-ultrák kiabálják az Újpest-szurkolóknak, hanem az elit egyik része szórja a másikra.

Toót-Holló Tamás avatarja
Toót-Holló Tamás
Vissza a törzsi reflexekhez
2026. 11. 18. 5:05
0

A gond az, hogy Magyar Péter november 2-i parlamenti beszédében már magáévá tette Rainer M. János kezdeményezését, hogy a képviselőknek „legott” módosítót kellene benyújtani a kultúra finanszírozását megpiszkálva. A miniszterelnök a revansista liberális kórus dallamát kezdte tehát követni, amikor deklarálta: a Tisza-frakció módosító javaslatokkal készül. Így például a Magyar Művészeti Akadémiát (MMA) kivonják a kultúrairányítás köréből, a Magyarságkutató Intézetet, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet pedig új névvel, új szerkezettel, új feladatokkal találják meg. Ezek a szavak nyilván a Magyar-kormány jól ismert hintapolitizálására utalhatnak. De ha ennyire a kommentek országában élünk, akkor vegyük észre azt is, hogy a kultúrafinanszírozás jelenlegi tervezete láttán kirobbant kommentháborút a politikai nézetektől függetlenül is értelmezni lehet, ahogy ezt még a Magyar Narancs egyik cikke is bizonyítja. Amikor ugyanis a lap szerzője a megütközését fejezi ki Simon Márton és Peer Krisztián saját költőtársaikat, az MMA jobboldali kurátorait, Szentmártoni Jánost és Iancu Laurát súlyosan sértő vagdalkozásai láttán, azt a jó ízlés melletti olyan gesztusértékű kiállásnak tekinthetjük, amely a pártpolitikára rá sem hederítve tartja magát saját normáihoz.

„Jeles magyar költők a költségvetés tervezetét látva felelősségre vonják a kormányt, és belerúgnak abba, aki már régóta lábra jön” – írja a szerző, aki megérti ugyan az indulatokat, de ehhez hozzáteszi: „rosszulesik látni a test- és lélekszégyenítést, ezt a máglyát, az írástudókhoz méltatlan viselkedést”.

Egyetértünk. Való igaz: nem lehet szó nélkül hagyni azt a verbális ámokfutást, amit a két költő elkövetett. Simon Márton szerint az új miniszter munkája csak arra jó, hogy az MMA képviseletében az NKA egyik döntéshozójaként működő Szentmártoni János költő eltartását célozza. S mindezt olyan elkeserítően otromba, valóban testet és lelket megszégyenítő módon fogalmazza meg, amit Bakos András sem volt hajlandó idézni. Ugyanilyen otrombaságra vetemedett Peer Krisztián is, aki a szintén az MMA-t képviselő egyik magyar költő, Iancu Laura egyik versét másolta be gúnyolódva a posztjába, akiről szólva az „ez a nő” megjelölést is elégségesnek ítélte. Azt a magyar költőnőt dehonesztálni próbálva, akinek a csángó hagyományai felmutatásával páratlan jelentőségű köztünk a szellemi jelenléte.

Ez volna hát az, ami a kultúra köreiben nem járja. Ez az, amit én a revansista kórus disszonáns dallamának neveztem, s ez az, ami már a Magyar Narancsban is a szellemi máglyagyújtás jeleként tűnt fel.
Lehet arról vitatkozni, hogy az MMA kiemelt szerepe az NKA működésében fenntartandó-e, s hogy az MTA alá tartozó Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia támogatása növelendő-e. Lehet beszélni arról, hogy a Magyarságkutató Intézetnek vagy a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek szánt új feladatok helyénvalók-e. Mindent lehet, ha azt nem a másik fél kiiktatásának szándékával, s nem a tényeket figyelmen kívül hagyva tesszük.

Csak egy friss példa a liberális „fact check” kétes sikereire: a tényellenőrzésben utazó Lakmusz tényszerűnek szánt összegzést adott közre a kultúrafinanszírozás ügyeiről, s ebben a Magyarságkutató Intézetet minősítve olyan kijelentést idézett, amit egy történész 2021-ben tett, s amelyben – az akkori főigazgatóra célozva – még előszeretettel élcelődhetett azon, hogy mi fán terem a „házmester-történettudomány”. Csakhogy azóta az intézetet két másik, már egyformán a hivatásos történészcéh elismert tagjának tekintett történész, B. Szabó János és a most regnáló M. Lezsák Gabriella is vezette. Az, hogy az ő működésükről az állítólagos tényellenőrzés tudomást sem vesz, mindent elárul a megközelítés előítéletességéről. A házmester-történettudománnyal 2026-ban előjönni körülbelül annyira hiteles „tényközlés”, mint amikor a kultúrafinanszírozás terve ellen tiltakozó Vörös Neon Cabaret Színház posztjában Tarr Zoltán fotójára azt írták: „Hankó Balázs II.”

Helyeseljük a tények ellenőrzését, minden szükséges átvilágítás elvégzését. De elvárjuk, hogy a tényellenőrök a tényekkel foglalkozzanak, s ne már lejárt szavatosságú fogalmakkal házaljanak. A kultúra ugyanis a kurzusoktól függetlenül kiveti magából az üres szólamokat. Ezt kellene belátni mindenkinek, aki meghátrálásra akarja rávenni a kormányon belül a jobboldal szellemi műhelyeivel szemben némi méltányosságot tanúsítókat.

S ezért kellene meghallani a revansista táborban saját disszonáns dallamaikat, kiúttalan törzsi rigmusaikat is. Felülvizsgálni, hogy tényleg ezt a máglyát akarják-e megrakni. Testet és lelket megszégyenítve, a kultúra közös nyelvét szinte már el is feledve.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.