A gond az, hogy Magyar Péter november 2-i parlamenti beszédében már magáévá tette Rainer M. János kezdeményezését, hogy a képviselőknek „legott” módosítót kellene benyújtani a kultúra finanszírozását megpiszkálva. A miniszterelnök a revansista liberális kórus dallamát kezdte tehát követni, amikor deklarálta: a Tisza-frakció módosító javaslatokkal készül. Így például a Magyar Művészeti Akadémiát (MMA) kivonják a kultúrairányítás köréből, a Magyarságkutató Intézetet, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet pedig új névvel, új szerkezettel, új feladatokkal találják meg. Ezek a szavak nyilván a Magyar-kormány jól ismert hintapolitizálására utalhatnak. De ha ennyire a kommentek országában élünk, akkor vegyük észre azt is, hogy a kultúrafinanszírozás jelenlegi tervezete láttán kirobbant kommentháborút a politikai nézetektől függetlenül is értelmezni lehet, ahogy ezt még a Magyar Narancs egyik cikke is bizonyítja. Amikor ugyanis a lap szerzője a megütközését fejezi ki Simon Márton és Peer Krisztián saját költőtársaikat, az MMA jobboldali kurátorait, Szentmártoni Jánost és Iancu Laurát súlyosan sértő vagdalkozásai láttán, azt a jó ízlés melletti olyan gesztusértékű kiállásnak tekinthetjük, amely a pártpolitikára rá sem hederítve tartja magát saját normáihoz.
„Jeles magyar költők a költségvetés tervezetét látva felelősségre vonják a kormányt, és belerúgnak abba, aki már régóta lábra jön” – írja a szerző, aki megérti ugyan az indulatokat, de ehhez hozzáteszi: „rosszulesik látni a test- és lélekszégyenítést, ezt a máglyát, az írástudókhoz méltatlan viselkedést”.
Egyetértünk. Való igaz: nem lehet szó nélkül hagyni azt a verbális ámokfutást, amit a két költő elkövetett. Simon Márton szerint az új miniszter munkája csak arra jó, hogy az MMA képviseletében az NKA egyik döntéshozójaként működő Szentmártoni János költő eltartását célozza. S mindezt olyan elkeserítően otromba, valóban testet és lelket megszégyenítő módon fogalmazza meg, amit Bakos András sem volt hajlandó idézni. Ugyanilyen otrombaságra vetemedett Peer Krisztián is, aki a szintén az MMA-t képviselő egyik magyar költő, Iancu Laura egyik versét másolta be gúnyolódva a posztjába, akiről szólva az „ez a nő” megjelölést is elégségesnek ítélte. Azt a magyar költőnőt dehonesztálni próbálva, akinek a csángó hagyományai felmutatásával páratlan jelentőségű köztünk a szellemi jelenléte.
































