Indexes balhé: kinek az érdeke?

Az Orbán-fóbiás balliberális politikai közeg az, amelyiknek nagyon jól jön a médiabotrány.

Fotó: Bach Máté

Gyakorlatilag 2010 óta acsarkodnak a globalisták, mert a nemzeti oldal médiája megkísérelt azonos súllyal esni a latba a piacon, mint balliberális vetélytársai. A kiegyensúlyozottság irányába tett legapróbb lépések is nemzetközi botránnyá dagadtak, mert a most nyivákoló társaság mindezt úgy kürtölte világgá, hogy a diktatórikus kormány elfoglalja a magyar médiát. Azóta egyfolytában foglalja. De bármennyire koholt volt már tíz éve is a vád, jól kivehető a történetből, hogy az azóta is pergőtűz alatt dolgozó kormánynak úgy hiányzik egy újabb médiabalhé, mint ablakos tótnak a hanyatt esés.

Azt mondja erre az enervált baloldali érvelés, hogy Orbán elmérte a hatást, azt hitte, úgy tudja a NER alá gyűrni az Indexet, hogy senki nem veszi észre. De jöttek a függetlenség dicső bajnokai, a hős szerkesztőség felmondólovagjai, és alátettek a tervnek. Ám ennek minden elemében ellentmond az egész történet. Előbb régi indexesek estek egymásnak a mostaniakkal valami átalakítási terven, aztán a főszerkesztő és a balliberális menedzsment ugrott egymásnak úgy, hogy kirúgás lett a vége, és a hősök csak akkor léptek pástra, amikor életidegen követelésüket, a főszerkesztő visszahelyezését nem teljesítették. Ha magam maradok, sem látom az egészben a NER szőrös mancsát. Ám annak érdekében, hogy ne csak az én szervilisnek titulált véleményemre alapozzunk, idézzük ide magát Bodolai Lászlót, az Index.hu Zrt. elnökét, aki szerint a Fidesznek semmilyen szerepe nincs a mostani történésekben. A balliberális legenda karbantartói egyetlen gyöngécske érvet tudnak felhozni, miszerint az a Fidesz-befolyás bizonyítéka, hogy Vaszily Miklós kormányközeli menedzser bevásárolta magát az Indamedia nevű cégbe, amelytől anyagilag függ az Index. Ám ha valóban ez zavarta volna a nagyon függetleneket, akkor már márciusban egy emberként pattannak fel állásukból. Gyengíti a függetlenség mítoszát az a tény is, hogy amikor a kifogásolt tulajdonosi struktúra kialakult, egyedül az akkori főszerkesztő, Dudás Gergely távozott.

De nézzük most meg a másik oldalról, kinek hoz többet a konyhára az Index szétverése. Utaltunk már rá, hogy a balliberális legenda szerves része, hogy a nemzeti kormány a sajtószabadság esküdt ellensége. Ha pedig a legszentebb szabadságjogot semmibe veszi, akkor nyilvánvalóan demokráciaellenes, tehát diktatórikus, sőt egyenesen náci. Ez a panel megy külföldre, ezt böfögik onnan vissza a balliberális ellenzék lakájmédiájának propagandistái. Kell-e fényesebb bizonyíték az egyébként minden valóságalapot nélkülöző állításra, mint a legolvasottabb portál bezárása? És ha sikerül az egészet a kormány nyakába varrni, az Isten sem mossa le róluk, hogy el akarnak hallgattatni minden kritikus hangot, nem tisztelik sem a jogállamiságot, sem az európai értékeket. Mindezt olyan időszakban lehet rájuk borítani, amikor folyik a hírhedt hetes cikkely szerinti eljárás, és szep­temberben az Európai Parlament megpróbálja felrúgni az állam és kormányfők által kötött kompromisszumot a következő ciklus költségvetéséről. Mint egy falat kenyér az éhezőnek, olyan jól jön az Index-ügy azoknak, akik Orbán Viktor személyén keresztül ismét rá akarnak rontani Magyarországra. Miközben homályos hablatyolás zajlik közös értékekről, jogállamiságról, addig egészen pőrén a pénzről és annak elosztásáról van szó.

A hazai balliberális ellenzék továbbra sem tud belenyugodni, hogy nem ők nyerték a választást, nem ők kormányoznak, ezért erősen korlátozott a beleszólásuk a források elosztásába. Mivel ezen évek óta képtelenek változtatni, a migránspárti globalista elvtársaikhoz fordultak segítségért az unió valamennyi lehetséges fórumán. A nemzetközi baloldalnak ugyanis szintén szúrja a szemét a magyar kormány bevándorlás-ellenessége és szuverén politikájának sikere. Így talált egymásra a két Orbán-fóbiás politikai közeg, s mindkettő közvetlenül érdekelt a balhéban. El lehet morfondírozni azon, hogy az Index és csapata áldozat ebben a manőverben, vagy tevékeny részese a pusztításnak. A kérdés eldöntéséhez jó, ha figyelembe vesszük, amint Gyurcsányné bájosan cseveg telefonon a magyarországi sajtószabadság állásáról Dull Szabolccsal, de más témákban is rendszeresen hívogatja a mártír főszerkesztő a DK-s feljelentőbajnokot. Vagy amikor Juhász Péter, a kimutathatatlan támogatottságú Együtt nevű párt korábbi elnöke Bodolai László ellen fordítja a teljes újságírógárdát pusztán azért, mert elvállalta ügyvédként Deutsch Tamás védelmét. És az milyen már, amikor a valaki által feldúlt szerkesztőség mellett a Momentum nevű párt szélsőbaloldali aktivistái szerveznek tüntetést? Akik mellett ott menetelnek a jobbikos Simicska-árvák? Ez a függetlenség? Ezt kellene siratni?

Egyébként még a jobboldalon is él bizonyos nosztalgia az alapvetően jól kitalált szerkezetű, érdekes, változatos tartalmakat közlő portál iránt. Tagadhatatlan, hogy a sokszereplős, mégis nagyon kicsinek számító magyar piacon az Index a legolvasottabb. De ez ne tévesszen meg senkit. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ők az igazság felkent bajnokai, akik soha nem hazudnak, soha nem manipulálnak, nem tolnak szekereket, nem szolgálnak nekik is hasznot ígérő érdekeket. Bár az kétségtelen, hogy ügyesen csinálják. Mégpedig úgy, hogy az Index az utóbbi években a magyarországi fikakultúra leggátlástalanabb terjesztője lett. Ha csak belőlük tájékozódunk, akkor egy olyan ország képe bontakozik ki előttünk, ahol minden rossz, ahol semmi nem működik, ahol levegőt sem kap az ember, ahol nem lehet élni, ahonnan csak elmenekülni érdemes. Ha valaki mégis jól meri érezni magát az olvasók közül, az hamar rádöbben, hogy menthetetlenül kiírta magát a komolyan vehető értelmes emberek táborából. És ehhez még pártbefolyásra sincs szükségük, meggyőződésből uszítanak. Lelkük rajta.

Szerintem a nemzeti oldal van már olyan erős, hogy az sem zavar bennünket, ha most osztódással szaporodnak. Hajrá, indexesek!