Az úzvölgyi katonai temetőben történt sírgyalázás és fizikai erőszak diszkriminatív és kegyeletsértő, valamennyi uniós tagállam alkotmányába, továbbá a kollektív kisebbségi jogokat védő emberjogi ENSZ-egyezménybe és az EBESZ 301. számú ajánlásába is ütközik.
Ezért helytálló lenne, ha Szijjártó Péter, akinek a hatásköre nemcsak a külügyekre, de a külkereskedelemre is kiterjed, az elítélő nyilatkozatok mellett gazdasági szankciókkal is fellépne. Emellett pedig a magyar Igazságügyi Minisztérium, illetve az arra illetékes magyar hatóság pert indítana mind az Európai Bíróság, mind az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt az Úzvölgyében történtek miatt, már csak azért is, mert a romániai védelmi minisztériuma temetőben felállított betonkeresztek meghagyása melletti érvként azok „műalkotássá” nyilvánítását kívánja elérni.
Minthogy a román külpolitikát mindig is a durva nacionalizmus és a hitszegés jellemezte és jellemzi ma is, csak a nemzetközi bírósági fórumokon való fellépés lehet az egyetlen eredményes eszköz. Ahhoz azonban, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága is foglalkozzon az üggyel, le kell folytatni a romániai bíróságok előtti eljárást. Hasonlóképpen kellene fellépni az itt említett nemzetközi, illetve európai bírósági fórumoknál az eredetileg magyar nyelvű Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemnek a teljes elrománosításával, valamint az újabb kisebbségi nyelvhasználat-korlátozási törekvésekkel, továbbá az ukrán kisebbségi anyanyelvi oktatás felszámolására irányuló kísérletek ellen is. Ebben jó lenne Lengyelországgal és Szlovákiával együtt fellépni, persze csak akkor, ha az új ukrán államelnök, Volodimir Zelenszkij nem változtatná meg a korábbi elnök, Petro Porosenko anyanyelvi oktatást durván korlátozó, majd teljes betiltására irányuló rendeletét.
Most, hogy új szelek fújnak Európában, ezt a lehetőséget ki kell használni, nemcsak ezen a téren, de Olaszországgal és a többi bevándorlásellenes politikai tényezővel együtt a migránskérdésben is.
A szerző jogász, egyetemi tanár
