Örök élet, ingyensör

A viccpártok csak tovább rombolják a demokratikus intézményekbe vetett bizalmat.

A német Die Partei (A Párt) is ezek sorát erősíti, amely a 2014-es európai parlamenti (EP-) választáson női kvóta helyett lustakvótával (a két szó rímel a németben), valamint Svájc körbefalazásával kampányolt. A szavazatok 0,6 százalékát szerezte meg Németországban, és a bejutási küszöb eltörlése miatt ezzel bekerült az EP-be. Az alakulat ezt követően bejelentette, hogy egyetlen mandátumát a párttagok között fogja „felosztani”, a ciklus során hatvanan fognak egy-egy hónapot dolgozni az EP-ben. – Úgy fejjük az EU-t, ahogy azt egy kisebb dél-európai állam tenné – mondta erről Martin Sonneborn pártelnök.

Programmal nem rendelkezik, csupán a választásokból akar gúnyt űzni a Darth Vader Blokkja nevű odesszai formáció is, amely nemrég az ukrán helyhatósági választásokon hétezer voksot kapott. A Csillagok háborúja-rajongó alakulat októberben Lenin-szobrot alakított át Darth Vaderré, negyvennyolc városi jelöltjükből negyvennégyen Darth Vader néven vannak bejegyezve, de soraikat erősíti egy Yoda és egy Csubakka nevű „politikus” is.

Szintén októberben zajlott a kanadai parlamenti választás, amelyen a Rinocérosz Párt is részt vett. A formáció elődje, a Kanada Rinocérosz Pártja 1963-tól működött, és a kilencvenes évekig bírta szuflával. A 2006-ban újjáalakult párt legalizálná a drogfogyasztást, államosítaná II. Erzsébet királynőt és a Tim Hortons kávézóláncot, privatizálná a hadsereget, és megadóztatná a feketepiacot. De hiába van immár ötvenéves hagyománya e viccpártnak Kanadában, legjobban szerepelt jelöltje is mindössze 386 voksot kapott.

A humoristából politikussá való átmenettel itthon is próbálkoztak: Mogács Dániel egy ideig a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot vezette, ám csupán az ATV Egyenes beszéd című műsorából emlékezhetünk kérészéletű közéleti karrierjére. Ez volt az a roppantul kínos beszélgetés, amelyben a „politikus” Kálmán Olga nevével viccelődött. A lassan évtizedes múltra visszatekintő viccpárt élén azóta Kovács Gergely áll, és nemrégiben valódi politizálásba kezdtek. Párttá alakultak, majd a magyar kormány tényleg nevetséges plakátkampányának paródiaverzióit aggatták ki az utcára, súlyos milliókat beszedve szimpatizánsaiktól.

Bár a pénz jobb célra is mehetett volna, ezt a kezdeményezést még lehetett indokolni azzal, hogy a párt révén az emberek hangot adhattak a kormány politikájával való egyet nem értésüknek. Ugyanezt viszont már nem lehet elmondani a társaság legutóbbi akciójáról, amelynek alkalmával tízezer példányban terítették a Magyar Hírlap „hasonmását”. Az „újságban” olyan híreket írtak meg, amilyeneket ők szeretnének olvasni.

Kovács Gergely ezzel kapcsolatban a Magyar Nemzet Online-nak azt mondta, ez a párt programja is egyben. Én mondjuk nem szeretnék olyan pártra szavazni, amelynek ilyen, sokak számára kegyeletsértő programpontja lehet: „Az AIDS gyógyítja a rákot.” A Magyar Hírlap természetesen perel, hiszen a lap arculatával egyező módon, védjegyével, tulajdonosának, szerzőinek nevével visszaélve, az újság jellegzetes megjelenését másolva – áltartalommal és álhírekkel – terjesztette „programját” a párt.

– Ha ennyien készek vagyunk Darth Vaderre szavazni, akkor kire is haragszunk? – tette fel a kérdést nemrég Anatolij Bojko megyei szervezeti elnök az ukrán Darth Vader Blokkjából, és ezzel rá is tapintott az efféle viccpártok alapvető problémájára. A populista szólamokkal operáló, ráadásul többnyire nem is humoros (persze ez szubjektív) viccpártok nem érzik, hogy tevékenységükkel ártanak a demokráciának. A demokratikus intézményekkel szembeni bizalom az elmúlt évtizedekben fokozatosan csökkent, ennek folyományaként alakultak ki a fentebb tárgyalt formációk. Csakhogy a választók nem látják, hogy az intézmények, amelyekben már nem bíznak, részben miattuk lettek olyanok, amilyenek, hiszen szavazatukkal elősegítették ezek megalakulását, működését.

A viccpártok szavazói lényegében saját magukkal küzdenek, a múltban hozott rossz döntéseiket igyekeznek humorral elmismásolni. Ez meglehetősen lusta hozzáállás részükről, hiszen önmaguk aktivizálása helyett olyan alakulatokkal szimpatizálnak, amelyek végső soron azt hirdetik, hogy a demokrácia nem működik. A viccpártok a politika folyamatos kifigurázásával élnek, azon a szférán röhögnek siránkozva, amelynek kialakításából a választópolgárok aktívan kivették a részüket. Így e formációk a választókat kimondatlanul is butának, rossz döntéseket hozó társaságnak tartják. Ezzel a demokrácia alapvetését kérdőjelezik meg: azt, hogy a választók képesek gondolkodni, és eldönteni, mi számukra a legjobb.

Egyesek szerint a humorista politikusok és a viccpártok pozitívumai közé tartozik, hogy ők legalább őszinték, míg valódi politikusaink hazudnak nekünk. De valójában ezzel is csak a bizonytalanságot növelik, hiszen egy viccpártnál még annyira sem lehet megsaccolni, mit tenne hatalomra kerülése esetén, mint „normál” pártjaink esetében. Egy-egy viccpárti ígéret elsőre jól hangzik ugyan (Örök élet! Ingyensör!), de ezek biztosan nem teljesíthetők. Hosszabb távon pedig a közélet „komolytalanításának” kiszámíthatatlanok a hatásai.