Annak ellenére megkezdődött az idei tanév is, hogy Magyar Bálint oktatási minisztert – évnyitó beszédeiből, nyilatkozataiból kiolvashatóan – borzalmas víziók gyötörhették egész nyáron, miközben százmilliós villájának hetvenhét szobájában bolyongott szorongva. Hajdani, belvárosi általános iskolájából rendszeresen pofozkodó, körmösöket osztogató, a gyerekek haját cibáló szörnyarcú tanárok vették üldözőbe a frissen szerzett családi rezidencián. Fülébe azt suttogták: Bálint, meg fogsz bukni…
Nyilván a bukástól való mély tudatalatti rettegés mondatta vele a Magyar Rádiónak adott interjúban azt a minden pedagógust megalázó, a hivatás – amúgy sem túlságosan magas – presztízsét tovább romboló mondatot, ami miatt azonnal és végérvényesen eltanácsolnám a miniszteri székből. A következőt bírta megfogalmazni az oktatásért felelős közszolga: „Előfordul, hogy a tanár sem nagyon tudja, hogy egy-egy jegy mögött ténylegesen milyen teljesítmény áll egy kisgyereknél.” Értik, ugye tisztelt kollégák, a bülbülszavak mögött megbúvó liberális üzenetet? E szerint önök egész egyszerűen annyit sem értenek szakmájukhoz, mint a focihoz. Pedig ahhoz – a pedagógiához hasonlóan, és önöket leszámítva – ebben az országban mindenki ért. A szülők például miniszterünk szerint értelmes, felnőtt állampolgárok, akik el tudják dönteni, mikor kell buktatni. Ezért kell majd velük megbeszélni. Leszámítva tehát azt az esetet, amikor a tanár egyben szülő is, nem értelmes és nem felnőtt, vagyis – a fentiek értelmében – képtelen eldönteni, hogy Pistike ismeri-e az ábécét, vagy jobb lenne jövőre is gyakorolnia. Elképesztő egy szakmabélitől ez a megvetés a szakma iránt, de láthatjuk, ennek ellenére a tanév a szokásoknak megfelelően elkezdődött.
Volt viszont ideje Magyar Bálintnak azon is gondolkodnia a nyáron, hogy a liberális gondolat egyik alaptéziseként megjelenő létszámcsökkentést a közszférában, ami az ő esetében egyet jelent az iskolák bezárásával és a pedagógusok elbocsátásával, miként lehet pozitív üzenetté formálni. Kitalálta szépen a kiszámíthatóság és nyugalom bűvös igéjét, aminek elhintése után soha nem tapasztalt bizonytalanság költözött a tantestületekbe. Számolnak ugyanis rendületlenül, de sehogy nem jön ki jó eredmény arra vonatkozóan, hogy kevesebb tananyagot kevesebb óraszámban tanítva miként fog ugyanannyi tanár legalább ugyanannyit keresni. És akkor még emelésről szó sem volt, hiszen rég beletörődtek abba, hogy az ötven százaléknak beharangozott nettó tízezer forintot az egész ciklusra kapták. A közélet kérdései iránt érdeklődve azt is látják, miként nyög az önkormányzat az ő béremelésük terhe alatt, hiszen – minden kormányzati hazugság dacára – az a pénz a legtöbb helyre nem érkezik meg soha. Marad tehát a remény azon új feladatokban, amelyekhez a miniszter szerint tanítási idő kapcsolható. Ha például a magyartanár, aki a módosított kerettantervben előírt csökkentett követelménynek megfelelően megtanította már egy Móricz-regény részletét, mondjuk az elejét vagy a végét, de még dolgozni szeretne, az tart majd aerobikszakkört. Persze a miniszter életművének is elég csupán egy-egy részletét figyelembe venni, és akkor akár a következő tanév is simán elkezdődhet.
Magyar Bálint pedig törheti egész évben a fejét százmilliós villájának hetvenhét szobájában, miért szavazna egy felmérés szerint a Sziget Fesztivál fiatal közönségének többsége mégis inkább a Fideszre.
origo.hu
Orbán Viktor: Most egy teljesen új gazdaságpolitikára van szükség
