Elszabadult vízágyú

Háromszáztizenötmillió forintért vásárolt Magyarország vízágyúkat egy Európai Unión kívüli, ázsiai országtól. Ehhez a pénzt az úgynevezett Schengen-alapból kaptuk. Az unió szándékai szerint az innen származó eurómilliókat külső határaink ellenőrzésének megerősítésére – informatikai támogatásának kiépítésére, a mélységi ellenőrzés hatékonyságának növelésére, a nemzetközi bűnözéssel szembeni hatékony fellépés segítésére – költhetjük.

Az ügyben Brüsszelben nyilatkozó Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter, aki az alap szerződéseinek lekötését felügyelő Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget koordinálja, ezeket egy újabb elemmel egészítette ki. „A vízágyúk beszerzését az esetleges menekültválsággal kapcsolatos migrációs veszélyek indokolták” – mondta. Gyakorlatias gondolkodással azonban könnyedén belátható, hogy a tömegek oszlatására alkalmazandó vízágyú ezen feladatok egyikére sem alkalmas. A zöldhatáron éjjel átosonó vagy kamionokban rejtőző, illegális határátlépők ellen egy ilyen eszköz bevetése egyenlő azzal, ha mondjuk egy ballisztikus rakétával próbálnánk egy muslicát agyoncsapni, a határőrizet informatikai támogatásához pedig még egy kakaóbiztos számítógép is megfelelőbb. Bajnai Gordon tehát a kormány eddig tetten ért tagjaihoz hasonlóan füllent.

A Népszabadságnak nyilatkozva a miniszter azt is hozzátette: „Vissza lehet keresni, hogy a közbeszerzés tavaly nyári, vagyis semmi belpolitikai vonatkozása nincs, s megelőzte az őszi eseményeket.” Nos, mi visszakerestük. És megállapítottuk, hogy Bajnai Gordon másodszor is hazudott. Gátlástalanul. A Közbeszerzési Értesítőben nem tavaly nyáron, hanem ősszel, október 20-án jelent meg a kiírás. Az ő gondolatmenetét felhasználva tehát megállapítható: mivel a közbeszerzést tavaly ősszel írták ki, belpolitikai megfontolásokból vásároltunk vízágyúkat. A miniszter nyilatkozatában talán a legfontosabb tény: elismeri, hogy ő maga felelős. S ha az unió úgy dönt, hogy Magyarországnak vissza kell fizetnie ezt a 315 millió forintot, akkor az adófizetők oszlatására vásárolt vízágyúk szabálytalan beszerzése nem lehet az adófizetők „sara”.

„Mindörökre távozzon a közéletből, akinek a bűnössége bebizonyosodik a Zuschlag-ügyben” – hallatszik mindeközben a másik ügyeletes botrányban az SZDSZ-utánpótlás üzenete. A párt ifjúsági tagozatának, az Új Generációnak karcos hangja később elhalkul. Nyilatkozatukban a 80 millió forint közpénz eltűnésének ügyét generációs kérdésként kezelik, mondván, „az egész politikai ifjúsági szférára árnyékot vet az ügy”. Pedig a különböző nemzetközi szervezetek által megállapított magyarországi korrupciós index tragikus képet mutat. Az irányított közbeszerzések, az indokolatlan szakértői díjak kifizetése, a haverok finanszírozása, a mértéktelen pazarlás a szociálliberális kormányzás alatt elszabadult. A kormánynak pedig része az úgynevezett nagy generáció tagjait tömörítő SZDSZ is, amely párt, mondhatni, motorja a közéleti és szociális rombolásnak.

„Fontos, hogy kiderüljön az igazság” – szólalt meg Zuschlag ügyében böszmén-kurtán az igazmondásáról híres miniszterelnök is, akinek neve több más kormánytaggal együtt szerepel Ocsovai Tamás kihallgatási jegyzőkönyvében. Ocsovai a 2002-es kormányváltástól 2004 decemberéig volt az ifjúsági tárca gyermek- és ifjúsági ügyekért felelős helyettes államtitkára, s azt vallotta, hogy az akkori miniszter, Gyurcsány Ferenc hetente áttekintette a bűncselekmény alapját képező pályázatokat. A kormányfő tagadta a vádakat, s Ocsovai vallomását „egy gyáva ember menekülésének” nevezte.

2007 ősze egyre forróbb, a kormány egyre jobban belegabalyodik gyalázatos ügyei és hazugságai hálójába. Vajon hány eladó vízágyúja van még Izraelnek?