Szadisták

A Szabad Demokraták Szövetségében áll a bál. Kiderült ugyanis, hogy Kóka doktor az egy évvel ezelőtti tisztújító küldöttgyűlésen csalással lett a kormánypárt vezére. Az ok szimpla büntetőügy: okirat-hamisítás történt. Olyan borsodi küldöttek – például Vági Sándor és felesége – is szavaztak, akik más, fontosabb elfoglaltságuk miatt részt sem vettek a rendezvényen. Azaz nevüket aláhamisították. Az ilyen jellegű eseteket jól ismeri a közvélemény.

Az évek alatt szilánkokra hullott kisgazdapárt tisztújító eseményeinek abszurditásairól rendre beszámoltak az újságírók, akkor meg különösen alapos részletességgel, amikor a kisgazdák kormányon voltak. Képviselőinek esetlenségén, vezetőinek hebehurgya nyilatkozatain az egész ország szörnyülködött vidulva. Politikusaik nem tudtak elbújni, mert a sajtó a nyakukon volt.

A kettős mérce azonban régóta a balliberális gondolkodás sajátja. Amikor a kisgazdapártot szétfeszítette a folyton a nyilvánosság elé kerülő belső feszültség, az SZDSZ már akkor is védett volt. Rejtőzködő magatartását pedig ma sem kezdik ki, botrányait lehetőleg eltussolják. A Hír TV jóvoltából most nyilvánosságra került választási csalás újból rámutat: igazából mindegy, hogy hány inger éri ezeket a médiumokat, mintha össze lennének nőve a párttal. A választási csalási botrány kibontakozásának kellős közepén Kóka János ellenfele, Fodor Gábor nyugodtan besétálhatott például a köztévé reggeli műsorába, s anélkül hagyhatta el a stúdiót, hogy e közérdeklődésre számot tartó témában egyetlen kérdést is kapott volna. Feltehetően azért nem, mert Fodor nem akarta, ezért a műsorvezető sem erőltette.

A rendszerváltáskor az antikommunizmusát emlegető SZDSZ nem egyenes és nem őszinte párt. Csak néhány erre utaló példa: rajta kívül nincs még egy olyan hazai politikai képződmény, amely úgy választott volna valaha is miniszterelnök-jelöltet, hogy meghatározta volna származását és családi politikai kötődését. A mindenfajta megkülönböztetés ellen zéró toleranciát hirdető párt azért választotta meg a belső, informális körbe nem tartozó Kuncze Gábort kormányfőjelöltnek 1994-ben, mert nem zsidó, és felmenői között nincsenek kommunisták. Az sohasem derült ki, hogy ezen tulajdonságok miért zavarták őket, hiszen például Eörsi Mátyás ügyvédi irodájában ez idő tájt ott dolgozhatott az a Bauer Miklós, aki becenevét – körmös Bauer – azért kapta, mert kommunistaként vallatáskor letépte az emberek körmét. Ráadásul az SZDSZ-es Eörsi doktor gyűlöli a diktatúrákat, részben és egészben is. De a diktatúrákat más SZDSZ-es, így Magyar Bálint sem szereti. 1994-ben emiatt jelenthette ki az SZDSZ nevében, hogy a Horn Gyula vezette kommunista utódpárttal, azaz az MSZP-vel nem kötnek koalíciót. Az ezzel ellenkező végeredményt a demokratikus gondolkodás és cselekvés nevében azonban kizárólag a jobboldal verte el rajta.

Álságossága mellett az SZDSZ kicsi és erőszakos párt. Ma már nemcsak a magyar társadalom józanabb része, de az MSZP is szabadulna tőle. Nem véletlen, hogy – akként, mint Tamás Gáspár Miklós, aki a MIÉP-et egyszer a Magyar Hazugság és Halál Pártjának nevezte – az SZDSZ-esekre a közbeszéd a „szadisták” elnevezést kölcsönözte. Amely rövidítés az egészségbiztosítás privatizációjának a parlamenten való keresztülhajszolása miatt az SZDSZ-en valószínűleg végleg rajta ragad.

És akkor most itt van ez a csalás. A miniszteri székével megelégedett Fodor („A becsületem a tőkém”) és a vezér helyét elfoglaló Kóka doktor („Szeretem a versenyt nagyon”) legyintenek az esetre. Tesznek a demokráciára akkor, ha az nem szolgálja érdekeiket. A borsodnádasdi Vági házaspár azonban érti az üzenetet. Kilépnek az SZDSZ-ből.