Külön utakon, közösen

Szépen elválni nem lehet, legfeljebb kulturáltan és elegánsan. Ám akik képesek kulturáltan és elegánsan elszakadni egymástól, azok akár együtt is maradhatnának, másrészt a kulturált váláshoz kulturált felek is szükségeltetnek, márpedig a huszonkét éve kettészakadt MSZMP maradék esetében effajta adottságokról nem beszélhetünk.

Aki szereti a szimbólumokat, tudja, Gyurcsány Ferenc nem véletlenül időzítette a nemzeti ünnepre a maga kilépős, pártalapítós akcióját, hiszen ha valami idegen 1956 októberének szellemétől, az a széthúzás, az egyéni sérelmek és ambíciók túlhangsúlyozása. Nem mentség, de magyarázat Gyurcsány ízlésbeli elferdülésére, hogy neki október 23-a nem a forradalom ünnepe, hanem a pártállami parlament által kikiáltott köztársaság emléknapja. A forradalom és szabadságharc emlékét jobb szereti ő szétveretni, letiporni és meggyalázni, s ehhez, miként azt szombati fellépése is bizonyítja, nem feltétlenül kell cinikus provokátorokat és felheccelt, azonosíthatatlan, rendőrnek látszó verőembereket bevetnie. Elég, ha szónokol a szerinte „meghasonlott” ünnepről, amelyről az jut eszébe, hogy a jobboldal Nagy Imrét elhallgatva csak Mindszentyt hangsúlyozza, a baloldalnak pedig Kádár miatt van vitája, akinek teljesítménye vállalható, az elkövetett bűnök azonban nem. (Ezek szerint az elkövetett bűnök nem számítanak Kádár teljesítményei közé?) Gyurcsány az elmúlt másfél év történéseit sem tartja vállalhatónak, hiszen az illegitim kormány önkényt vezet be, és lebontja a demokráciát. Az egész jobboldal alávaló és gaz, míg az „egyházi alkotmány” alapján kinevezett állami vezetők mind egy párt hatalomittas elnökét szolgálják. Akik egyetértenek vele, azoknak jó hír, hogy ezt a rendszert Gyurcsány személyesen fogja megbuktatni. Ünnepélyes, ezúttal nem meghatottságtól elcsukló hangú, hanem magabiztos és harsány ígéretet is tett rá, márpedig ha ő megígér valamit…

Új pártot is alapított, mert a régi nem mutatkozott elég hatékonynak Orbán Viktor legyőzésében. Az új párt már egy éve megalakult, így most „fityiszt mutatva” Polt Péternek, nem kell várniuk a bejegyzésre, viszont azonnal megváltoztathatják az új párt nevét, alapszabályát és vezetőségét, mi több, új parlamenti frakció létrehozásához sem kell engedélyt kérniük. Gyurcsány ezáltal is biztosította híveit, hogy továbbra sem érdeklik őt a törvények, szabályok és előírások, hiszen csak „alávaló gazemberek” merészelnek majd holmi házszabályra hivatkozni a gyurcsányi frakció megalakítása ellenében.

Demokratikus Koalíció, ez a hajdani MSZMP legfrissebb szakadárjának neve, ám pont olyan öntelt és izgága, mint bármely másik, pártként materializálódott elmezavar a mozgalom évszázados történetében. Kérdés, hogy Gyurcsány és néhány hozzá méltó személy kilépését tekinthetjük-e pártszakadásnak, hiszen a távozók száma az anyapárt létszámának az egy ezrelékét sem éri el, intellektuális veszteség pedig aligha érhetné az MSZP-t. Mesterházy Attila szerint a tíz fő fogyatkozással erősödik a párt, ám ha ez ilyen egyszerű, akkor az lenne a legbölcsebb, ha mindenki kilépne a pártból, talán a következő választást is megnyernék. A megmaradó frakciótagok igénye, miszerint a távozók adják vissza a mandátumukat, igazán barátságtalan lépés, nem szolgálja az „orbáni diktatúra szétzúzását”. Pedig Gyurcsány búcsúzóul adott erre még egy esélyt volt elv- és üzlettársainak, jelezvén, ő egy nagyvonalú, megbocsátó ember, aki az Orbán elleni együttműködés hazafiúi kötelezettségétől áthatva hajlandó együttműködni egykori, alkalmatlan pártjával is, mi több, van ő akkora lélek, hogy 2014-ben elvállalja az egész baloldal közös miniszterelnök-jelöltségét, ha már Mesterházy úgyis alkalmatlan rá.