Az első megrögzött Fidesz-hívő. Számára minden, amit Orbán Viktor tett, szent és sérthetetlen. Minden bajok okozója az IMF, a nemzetközi pénzvilág, a hazai álbaloldali ellenzék, a kommunista sajtó, na és persze Bajnai, de leginkább Gyurcsány. Megingathatatlan hittel és lelkesedéssel várja a kormánypárti tüntetéseket, s azt reméli, méltó választ adnak majd ezek az utóbbi hetek elképesztő nemzetközi támadására Orbánék ellen. Igen, megszenvedi ő is a magas üzemanyagárakat, a felemelt törlesztőrészleteket és mindent, ami egy átlagember sújt ma Magyarországon, de eszébe sem jut, hogy mindezekért a jelenlegi kormányt hibáztassa.
A másik taxis viszont felmondta az összes vádat, ami csak elhangzott az Orbán-kormány ellen mind ez ideig. A sajtótörvényt emlegette, meg hogy viktátor, és hogy már a világon mindenki minket utál, vagy éppen rajtunk röhög. A szabadságharcunkon. Nem beszélve arról, hogy a benzinár az egekben, egy-egy híváskor már azon gondolkodik, érdemes-e egyáltalán elindulni a fuvarért. Hisz úgysem keres rajta szinte semmit. De mielőtt félreértettem volna, közölte, hogy nem ám a Fidesz ellen van ő, elege van neki az összes létező pártból, az MSZP-ből éppúgy, mint a Jobbikból. Egyikre sem szavazna, igaz, mióta „gengszterváltás” volt, nem volt ő még egyszer sem választani, de most már nem is megy, mert volt neki egy fuvarja a minap, egy bírónő, aki elmagyarázta neki, hogy most már olyan a választási rendszer, hogy csak a Fidesz győzhet. Meg ez a bírónő azt is elmagyarázta még, hogy azért van most Orbán hatalmon, merthogy 2010-ben csak a fideszesek mentek el szavazni, úgy csinálták „ezek”, s a legközelebbi választáson is ez lesz a helyzet, úgyhogy minek is fáradjon…
Az ember ilyenkor megmarkolja erősen a kapaszkodót, kinéz óvatosan a szélvédőn, megvan-e még a világ… (S persze mellékesen azon is elgondolkodik, vajon milyen ítéleteket hozhat egy bírónő, aki ennyi ostobaságot beszél egy törvényről…)
A világ megvan, s benne Magyarország is. Itt élünk, ezekkel az emberekkel, a hívőkkel, a hitetlenekkel, a gyűlölettel és a szeretettel, a hamis illúziókkal és az ostobasággal, a becsapottakkal és a rajongókkal együtt. Mindannyian mi vagyunk, magyarok. Idebent alig tízmillióan, odakint meg még egy kevés, az is fogyóban.
S miközben a két taxist hallgattam, arra gondoltam, talán nincs is olyan nagy különbség kettejük közt. Nincs is olyan nagy különbség a 15 millió magyar közt, mint azt hisszük, vagy ahogy elhitetni akarják velünk. Hiszen mindannyian ugyanazt akarják, ugyanazt akarjuk. Normális, emberhez méltó életet, biztonságban felnevelni a gyerekeinket, hogy ne kelljen szívszorongva várni hónap végén a fizetést, hogy ne kelljen rettegni a holnaptól.
Másfél éves a második Orbán-kormány. Ha megszületik a megállapodás az IMF-fel, talán lezárul a kormányzás sokszor vállalt, sokszor váratlan konfliktusokkal teli, legnehezebb időszaka. A taxis bírónőjével szemben a kormány jól tudja, hogy a választási rendszer nem nekik, hanem a leendő győztes(ek)nek kedvez. Ahhoz, hogy ezek a mostani kormánypártok legyenek, meg kell tartani a hívőket a hitükben, a hitetleneket pedig meg kell győzni, hogy húszéves ígérgetés után végre tényleg jobb lesz Magyarországon élni. Nem a be sem látható jövőben, hanem itt és most.
