Mindez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden rendben lenne, s nyugodtan hátradőlhetünk. Mint Orbán Viktor tegnapi brüsszeli tárgyalásai is igazolták, a Magyarországgal szembeni bizalmatlanság ugyan oldódik, ám korántsem tűnt el egyik pillanatról a másikra. Éreztette ezt az Európai Bizottság elnöke is, amikor azt fejtegette, hogy a Magyarország ellen indított jogi eljárást nem helyettesíti a megbeszélése Orbán Viktorral, s Budapestnek formálisan is válaszolnia kell a kötelezettségszegési eljárások keretében felvetett problémákra. Láthatóan tisztában van ezzel a magyar kormányfő is, aki megértette, hogy a nemzet érdekei nemcsak kemény kiállást, unortodox lépéseket, hanem néha kompromisszumkészséget is követelnek. Arról nem is beszélve, hogy egy klubban elvárható a párbeszéd, s talán nem itt tartanánk, ha mindez már másfél évvel ezelőtt, a nagy átalakítás előtt megkezdődött volna. Erősíti a bizalmat az is, ha e klub tagjai hitelt érdemlően szívükön viselik az Európai Unió jövőjét. S a gazdasági és monetáris unió megerősítése iránti elkötelezettséget nem csupán a hazai költségvetési politika szigorításával bizonyítják, hanem még véletlenül, s látszólag sem kerülnek egy platformra az unió rombolásán évtizedek óta fáradozókkal. S ez így van akkor is, ha a stabilitási paktum támogatását megkönnyítette, hogy kikerült belőle az adóharmonizáció.
Most azonban azért örüljünk annak, hogy a korábban Magyarország első számú bírálói közé tartozó Ausztria az uniót csitítja, Franciaország lezártnak tekinti a két ország közötti diplomáciai konfliktust, Martin Schulz nem megbuktatni, hanem megérteni akarja Orbánt, az Európai Bizottsággal pedig jogi mederbe terelve folyik az egyeztetés. Ebben a hangulatban kétségkívül nagyobb esélye van a konstruktív párbeszédnek, ami közelebb visz a megoldáshoz. Az út vége azonban még nagyon messze van.
Koránt sincs ugyanis minden rendben. Magyarország gazdasági és pénzügyi gondjai még nem oldódtak meg, s nagyon kemény tárgyalások elé néz az IMF-fel, amely remélhetőleg e konstruktivitás láttán nem akarja megrendíteni az ország szociális stabilitását. Előtte azonban még végleg el kell oszlatni az Európai Unió bizalmatlanságát, amelyhez konkrét, a demokratikus elkötelezettséget alátámasztó lépésekre van szükség. S rögtön ott a következő feladat, hiszen rossz irányba indul el a társadalom, ha a történteket kizárólag vereségként s Magyarország elleni összeesküvésként éli meg. Eközben nem könnyíti a kilábalást, hogy a globális válság csak mélyül, a jelzések szerint egész Európa recesszióba süllyed. Nem jobb a helyzet az unió kohéziójával sem, nem jó irányba visz, ha az amúgy is egyre nyilvánvalóbb megosztottság a magyar kérdéshez hasonló esetekkel csak tovább mélyül. Ha az EU jövőjét veszélyeztető krízis közepette a brüsszeli honatyák legfőbb gondja a magyar alkotmány kitárgyalása. Nem teszi vonzóbbá az uniót az sem, ha a másságot szexuális téren elfogadja, a gondolatok sokszínűsége azonban zavarja. Ha a keresztény alapok például nem tartoznak az értékek közé. S még sorolhatnánk, de már ebből is látszik, hogy koránt sincs minden rendben.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!