A disznófejű kisúr

Politikustól következetességet elvárni annyi, mint vegetarianizmusra szoktatni egy tigrist.

Utoljára 1956-ban volt akkora nemzetközi sajtója Magyarországnak, mint ma, bízunk benne, hogy a híradások nem fognak átcsapni sem a rettentő utcai harcokról közölt fotók, sem a polgári lakosság ellen elkövetett gyilkosságok áldozatai számának közlésébe. El kell fogadnunk, ha tetszik, ha nem, hogy békés eszközökkel folyik a világ újrafelosztásáért egy propagandaeszközökkel folytatott kis harmadik világháború. Ehhez társulnak bizonyos gazdasági pressziók, blokádok, megvonások és szankciók, amelyek célpontja ma éppen Magyarország, de holnap más is sorra kerülhet. Kicsiny, de renitens országnak bizonyultunk, amely megbocsáthatatlan módon a saját útját kívánta járni. Kontinensünk klasszikus értékrendjében ugyan az önálló út keresése nemhogy nem bűn, hanem erény, de hol vannak már Európa klasszikus értékei?

Krízishelyzetben nem lehet kilógni a sorból, mert akkor lelepleződik a pipogya vezetés. Egy renitens országot háromféleképpen lehet ártalmatlanná tenni: 1. hadsereggel, 2. vezetője gerincének megtörésével, 3. kormányának lecserélésével. Az első variáció nem aktuális, hiszen Európában akkora a béke, mint egy háborús pusztítás. A második nem sikerült. A harmadik kísérleti stádiumban van.

Ezért hallunk mostanában olyan sokat Bajnai Gordonról, akit kétharmaddal nem választottak meg, és újabban Andor Lászlóról, az Európai Bizottság magyar delegáltjáról, akinek különleges átváltozásait Houdini is megirigyelte volna. Nevét tavaly ősszel dobta be a köztudatba egy ismert közgazdász, mégpedig úgy, hogy jövőre talán ő lehet Orbán Viktor helyett a miniszterelnök. Ezt némelyek viccnek, mások ízléstelenségnek vagy éppen fenyegető jelnek érezték.

Most előkerült a sifonérból egy régi Andor László-cikk, amely neki nagyon kínos lenne, ha ebben a világban még számítana az, hogy ki, mikor és mit mondott, s ahhoz képest mit állít most. Ó, az olvasók! Mit meg nem őriznek! Valaki talált egy huszonkét éves közgazdasági brosúragyűjteményt, amelyben Andor László éles szamurájkarddal vágja több oldalról ripityára az IMF-et. Idéz is Adytól, A disznófejű nagyúrból, merthogy Andor akkor még tőke- és nagybankellenes volt. (Ki nem volt az, aki addig lógott a pártállam csecsén, amíg meg nem szívta magát néhány millióval?) „Az IMF csak a válság mélyítésére alkalmas” – így szól Andor tanulmányának egyik alcíme. Ismerjük el, ezt Vona Gábor sem tudná szebben mondani a parlamentben, barnaéjfél-pillantását retináig mélyesztve a miniszterelnök tekintetébe.

A Gyurcsány-tanodából kikerült Andor Lászlónak természetesen megvannak a segítőtársai. Az unióban egyre fontosabb szerepet játszó Európai Bizottság jelenlegi magyarországi képviseletének vezetője az a Szűcs Tamás, aki Kovács László adóügyi biztos kabinetfőnöke volt. Ambrus Dániel, aki a Gyurcsány-kormányban külügyi vonalon dolgozott, ma a bizottság politikai elemzési főosztályának vezetője. Jankovics László, korábban a Költségvetési Tanács elemzési igazgatója pedig gazdasági elemzéseket készít az Európai Bizottság magyarországi képviseletének. Andor László is megőrizte szamurájkardját, csak ma már nem az IMF-et vágja ripityára, hanem saját hazáját és benne honfitársai életszínvonalát. Boldog, ha Magyarország ellen szavaznak az unióban, s elégedettségéről nyilatkozik, amiért az unió 142 milliárd forintnyi felzárkóztatási támogatást megvont tőlünk. Biztosan sok dühös ember van Magyarországon, aki emiatt magyarázatot követel Andor Lászlótól. Én szerény vagyok: mindössze A disznófejű nagyúr egy új elemzését szeretném hallani a jól fizetett uniós szakértőtől.

De a széles nyilvánosság előtt.