Hollandia liberálisan alkotmányos monarchia, amelynek alkotmánya nem teszi lehetővé, hogy a parlament által hozott törvényeket egy másik hatalmi ág – a bírói – felülvizsgálja. Ami bennünket éppen annyira nem bánt, mint az, hogy a köztestületek közötti vitára királyi dekrétum tesz pontot. Holland belügy.
A liberális Mark Rutte tavaly hazája történelmében páratlan módon akadályozta meg, hogy a holland jegybank egyik ügyvezető igazgatóját elnöknek nevezzék ki. Korábban azt hittük volna, hogy ez is holland belügy, de az Európai Bizottság az MNB példáján arra tanított meg bennünket, hogy az ilyen magatartás elfogadhatatlan. Azért, hogy biztosak legyünk a dologban, lapunk megkérdezte a holland bankügyről a bizottságot, amely azonban igen szárazon felelt: nekik ehhez semmi hozzáfűznivalójuk nincs. Mindezt lassan csak azért nem merjük kettős mércének nevezni, nehogy sekélyes közhelyek használatával vádoljanak meg bennünket, annak ellenére hogy a nyugati világ legfontosabb döntéseiben tetten érhető ez a módszer. Mark Rutte kormánya az egyetlen az unióban, amely ellenzi Románia és Bulgária schengeni csatlakozását, noha velük szemben 26 tagállam érzi úgy, hogy a csatlakozás kritériumait teljesítették. Sőt, Rutte az EU-tagállamokat a migrációs szabályok szigorítására is rá akarja venni. Még gondolni sem merünk arra, hogy a hágai kormány esetleg az országukba beáramló cigány felebarátaiktól tartana.
A liberális miniszterelnököt tegnap megkérdezték, hogy elhatárolódik-e Geert Wilders forróvonalas panaszfórumától, amelyen a jó és minden antiliberális gyanún felül álló holland besúgó polgároknak jelenteni lehet, ha alsóbbrendű emberek inkorrekt zajokkal, szagokkal vagy általában a jelenlétükkel zaklatják őket. A liberális Rutte azt válaszolta erre, hogy Wilders nem a kormány, így ő nem határolódik el tőle. A liberális miniszterelnököt egyébként már szintén vádolták diszkriminációval. 2007 májusában egy haarlemi bíróság faji diszkrimináció miatt koppintott a körmére. A sértettek szomáliaiak voltak.
Az EU-ban sokan ülnek Rutte liberális pártcsaládjából. Például a magyar ügyekben az MSZP érveit szenvedélyesen visszhangzó Sophie in ’t Veld liberális európai parlamenti képviselő, aki kutyákat akar jobboldali újságírókra uszítani, ha azok megkérdezik tőle, hogy miért nem válaszol, ha kérdezik. De szintén e holland liberális pártcsalád tagja Neelie Kroes is, az Európai Bizottság alelnöke és egyben a médiaügyekért felelős biztosa. Őt viselkedése miatt éppen Joseph Daul néppárti EP-frakcióvezető vonta felelősségre tegnap, ahogyan csütörtökön Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, illetve a hét végén Szájer József EP-képviselő.
Magyarország a rendszerváltás óta áll a liberális holland figyelem és pergőtűz alatt. Érdekes, hogy míg Olaszországnak egyetlen állandó tudósítója sem volt Budapesten, a jóval kisebb Hollandiának 13. Ha viszont ennyien vannak, adhatnának tanácsot nekünk, hogy vajon Magyarországgal és a szerintük az egész kontinensre veszélyes konzervatív magyar miniszterelnökkel mi legyen. Talán létesítsen panaszvonalat, ha a hollandok támadják?
