Áder

Mindenki jól tippelt, nincs meglepetés: Orbán Viktor a Fidesz elnökeként, a kormánypártok listavezetőjeként Áder János európai parlamenti képviselőt javasolta köztársasági elnöknek. Innen egyenes az út a Sándor-palotába.

A papírforma, a politikai realitás azt ígéri, hogy Áder János az első szavazási fordulóban államfő lesz a kétharmados parlamenti többség szavazataival. Megbízatása öt évre, azaz 2017-ig szól, vagyis bőven átnyúlik a következő parlament idejére.

Az élet úgy hozta, hogy az 53 éves leendő elnök a kormányfőhöz és az Országgyűlés elnökéhez hasonlóan igazi politikai veteránnak számít. A Fidesz alapítóiként, rendszerváltókként, az első szabadon választott parlament képviselőiként kezdték politikai pályájukat, s huszon-egynéhány éve mindannyian a közélet első vonalában küzdenek, pártjukban és a parlamentben majd minden fontos vezető tisztséget betöltöttek már. Az, hogy rövidesen Áder János, Orbán Viktor és Kövér László lehet a három legfontosabb közjogi méltóság, szimbolikusan is jelzi, hogy a Bibó-kollégiumból kinőtt Fidesz a rendszerváltozás óta eltelt több mint két évtizedet túlélt egyetlen politikai erő. Persze aligha emiatt javasolta éppen őt a miniszterelnök.

Nem hiszem, hogy nagyot tévednek, akik úgy gondolják, olyasvalakiben gondolkodott Orbán Viktor a javaslattétel előtt, aki a magáénak érzi az új alaptörvényt és a köré felépült új alkotmányos rendszert. Azt a rendszert, amelyet most nem belülről, a gyenge parlamenti ellenzék felől, hanem kívülről éri a nagyobb fenyegetés, s amelynek a konszolidációja ellen egyesek hajlandók minden követ megmozgatni. Jó, ha ilyenkor olyan ember költözik a Sándor-palotába, s ha kell, képviseli külföldön Magyarországot – végül is ezt tette már két és fél éve az Európai Parlamentben is –, aki nemcsak elfogadja, hanem érti is ennek a rendszernek a logikáját. Nem mellesleg a jogász Áder János aktívan részt vett a rendszerváltó 1989-es alkotmánymódosítás előkészítésében, elkötelezettsége a jogállam, a parlamenti demokrácia iránt megkérdőjelezhetetlen. Ezt azoknak is illene elismerniük, akik pártpolitikusként mindig az ellenfelei voltak.

A mostani államfőjelölt-keresésnek volt egy különös jellemzője. Nem arra gondolok, hogy nem fulladt méltatlan bohózatba, mint a szocialisták miniszterelnök-jelölése Gyurcsány Ferenc lemondása után. Hanem arra, hogy mintha az esélyes jelöltek inkább igyekeztek volna elkerülni ezt a nagy tisztességet. Kövér Lászlóra biztosan igaz ez, de a hírek szerint Áder János sem maga jelentkezett. Ennek talán az lehetett az egyik oka, hogy Schmitt Pálra az egyik politikai tábor már a megválasztása pillanatától kíméletlen össztüzet zúdított, egy másodpercre sem adva meg neki a tisztségének (is) kijáró tiszteletet. Ezzel megint sikerült átlépni egy határt, amit 1990 óta többé-kevésbé mindenki tiszteletben tartott, amikor az államfőről volt szó. Aki tehát elvállalja ezt a megbízatást, felkészülhet a legrosszabbra. Ezért is gondolkodhatott Orbán Viktor eleve a magyar közélet kőkemény vitáiban edződött politikusokban.

Az alkotmányos szabályozás nem utal arra, hogy milyen személyiségnek kell lennie egy köztársasági elnöknek. Bár még meg sem választották, sokan már pálcát is törtek a leendő államfő fölött. Azok kiáltanak most pártkatonát, akik az SZDSZ-ből érkezett Göncz Árpád köré valóságos személyi kultuszt építettek, vagy akik az MSZP politikusaként Szili Katalint jelölték. Múlt nélküli ember nem létezik. Én még várnék egy kicsit Áder János elnökségének értékelésével.