Az EU a kétharmados többség valódi ellensúlya
(Göncz Kinga, Magyar Narancs, 2012. március 15.)
Egyesek szerint nem világos, hogy mit várnak tőlünk a segítségért cserébe, mások éppen az értetlenkedők magatartásán értetlenkednek. Sőt, diadalittasan kijelentik: ők ismerik a feltételeket, melyeket a kormánynak is ismernie kell. Aztán ha figyelmesen elolvassuk, amit erről írnak, mintha mégsem oszlana a homály a feltételek körül. Melyek egyébként nem is a készenléti hitelkeretre, hanem a tárgyalások megkezdésére vonatkoznak.
Vajon akkor miről szólnak majd maguk a tárgyalások, ha egyáltalán lesznek? Nem valamelyik jobboldali szereplő, hanem a pártos elfogultsággal nehezen vádolható Kiszelly Zoltán politológus mondta a Hír Televízió Péntek 8 című műsorának legutóbbi adásában, hogy a balliberális sajtót mintha Washingtonból és Brüsszelből, vagyis a hitelnyújtó szervezetek központjaiból szerkesztenék. Valóban: az ellenzék és sajtója üzembiztosan lő mindenre, ami egy kicsit is enyhítene az ország kiszolgáltatottságán, legyen szó végtörlesztésről vagy lakossági állampapír-vásárlásról. És szintén nem puccsot vizionáló fideszes politikus, hanem az LMP-hez közelálló közgazdász, Róna Péter nyilatkozott nemrég arról, hogy az unió vezetői – a német kancellárt meg is nevezte – Orbán Viktor leváltásának lehetőségét mérlegelték, ám a budapesti Békemenet után ejtették a tervet. A hazánkra gyakorolt nemzetközi nyomás azonban nem enyhült. Ennek része a hitelnyújtás feltételei körüli játék.
Az még követhető, hogy a valutaalap az Európai Bizottság jóváhagyásához köti a tárgyalások megkezdését. Brüsszel elindított néhány kötelezettségszegési eljárást, melyek közül a jegybanktörvényre vonatkozó lehet elvileg összefüggésben a hitelképességgel. Csakhogy minden tagállam alapvető joga, hogy vita esetén a bíróságtól reméljen jogorvoslatot, amire viszont akár évekig is várni kell. E lehetőség nélkül az EU diktátumairól beszélhetnénk, nem méltányos eljárásról, márpedig – mint tudjuk – Brüsszel nem Moszkva. Míg az IMF az EU-ra mutogat, az EU például a Velencei Bizottságra. Ez az Európa Tanács szerve, amelytől egy úgynevezett non paper formájában érkezett is valamiféle vélemény az igazságszolgáltatási rendszer átalakításáról, amelyet most a balliberális sajtó a tárgyalások mások által nem lelt előfeltételeként lobogtat. De mi köze ennek a hitelképességünkhöz? És ez még semmi: szerdán az Európai Bizottság szóvivője, Olivier Bailly a befektetői bizalom helyreállítását nevezte meg feltételként, de attól elzárkózott, hogy ezt lefordítsa konkrét elvárásokra. Csakhogy a készenléti hitel éppen e bizalom helyreállításának lehetne az egyik eszköze. Az EU tehát a piacnak, közelebbről meg nem nevezett befektetőknek dobta tovább az IMF labdáját.
Innentől valóban nem maradt sok homályos pont. A készenléti hitel feltétele a teljes gazdaságpolitikai fordulat, a visszatérés a kezes Bajnai-kormány teherelosztási gyakorlatához. Ha ez megtörténik, a demokráciánk állapota feletti aggodalmak enyhülése is borítékolható. Semmi teher a külföldiek itteni leánybankjain, el a kezekkel a közszolgáltatásokon extraprofitot szerző cégektől, vissza az étkezési jegyet a franciáknak! És így tovább. Legyen úgy, mint korábban volt! A pénzszivattyúnak újra működnie kell. Ezt jelenti az a bizonyos ortodox gazdaságpolitika.
Bailly úr a bizottság jelmezében leadta a piac megrendelését. Papír persze nem lesz róla. Mert mindent azért az sem bír el.
