Megint jönnek, megújulnak

Ha annyi millióm lenne, ahányszor az MSZP megújulási stratégiát hirdetett, nem csak lelkiekben lennék igen gazdag.

Komoly politikai erő nem huszonkét hónapra készít stratégiát, hanem legalábbis évekre, de most lépjünk túl ezen a kicsinyes szemponton. A polgári oldalon senkit nem döbbentett meg a baloldal legújabb megújulásának híre. Inkább az keltett meglepetést, hogy a választásokra való felkészülés hevében a megroggyantsága közepette, sőt alighanem azáltal is folyamatosan izmosodó baloldal meghatározó erői Gyurcsányt most már elég nyíltan kirámolták a stratégiából. Az MSZP kétosztatú politikai versenyt hirdetett, ami magyarul azt jelenti, hogy boldog-boldogtalannal összefognának, csak hogy legyőzzék az Orbán-kormányt.

A stratégák óvatos megfogalmazása szerint Gyurcsány Ferenc személye a szélesebb együttműködés gátja. Még mindig mennyire tartanak tőle! Nem merik kimondani, hogy Gyurcsány kolonc a nyakukon, nem lehet többé eladni vele semmit se, abszolút hitelét vesztett ember, súlytalanná vált politikus, ráadásul az a nyamvadt borászati szakdolgozata sem került elő, biztosan egy hordóban rejtegeti a belső ellenség.

Megértem őket, azt mégsem mondhatják: szociáldemokrata polgártársak, ha a Gyurcsány nevű homokzsákot nem dobjuk ki a léghajóból, nagyobbat zuhanunk, mint 2010-ben! Inkább kidobják. Miniszterelnökük volt, ez igaz. Számít? Mesterházynak és mind a többieknek, akik most már szabadulnának tőle, főnöke, irányítója, sokaknak idolja volt. Mindenki behódolt neki, kommunikációs zseninek tartották, ő volt a szocialista etalon. Nem fordult ellene senki sem a baloldalon, amikor békés tüntetők közé lövetett, nem számított, hogy az őszödi beszédben a hazugság bevallásával valójában a közösen elkövetett bűn felemlegetésével kötötte magához az ülésen részt vevőket. (Régi bolsevik trükk – talán még nőtt is a szemükben tőle.) Most viszont megválnának tőle.

Mondják, az MSZP nem képes a múlttal szembenézni. De hát a jelennel se. Ahogy nem vállalta az utódpártiságot – de az MSZMP-vagyon azért jól jött –, ugyanúgy sutba dobta azokat a baloldali eszméket is, amelyeket minden parlamenti választás előtt meghirdetett. Hatalomra jutva pedig behódolt a klasszikus piachívő, bankszektor-mitizáló neoliberális gazdaságpolitikának, lelkifurdalás nélkül előidézve támogatói rétegének elszegényedését. Ahogyan a 168 Óra minden számában kayaibrahimozott, úgy kellene leírni a jobboldali újságokban naponta: a szocialisták által felvett megahitelt az Orbán-kormány fizeti vissza!

S a játékot most újrakezdenék. Megint jönnek, megújulnak. Első lépésben Gyurcsányt levakarják magukról. A stratégiai anyag szerint a volt miniszterelnök sokkal elfogadhatatlanabb a bizonytalan, az LMP-s és az MSZP-s szavazók egy része által, mint bármelyik másik szereplő. No de mit mond „a másik szereplő”, mondjuk Varju László? Azt, hogy ne féljetek Gyurcsánytól, belőle már nem lesz kormányzati tényező. A Demokratikus Koalíció pártigazgatója egy ATV-s interjúban a nemzeti konzultáción élcelődött. „Nem levelezni, hanem csinálni kell” – mondta baloldalias szabatossággal. S hogy Orbán „az adófizetők pénzén” levelez. A húszmilliárd eurós óriáshitel, amelyet a Gyurcsány–Bajnai-kormányok vettek fel, Varjút hidegen hagyta. De hogy Orbán borítékra költ, amelyben drága papíron az állampolgár véleményét akarja tudni egy-egy döntés előtt, az közbotrány!

Borítékolva a baloldali megújulás. Mérget vehetünk rá.