A jelenlegi megméretést a legtöbb elemző éppen a 2015-ös elnökválasztás szempontjából tartotta fontosnak. A Régiók Pártjának gyengülése ugyanis erősen visszavetette volna Janukovics újraválasztásának esélyeit. Ezzel szemben az elnök megnyugodhat, hiszen a választás éppen azt igazolta, hogy nincs igazi alternatívája. A sokak által a legerősebb kihívóként jellemzett Vitalij Klicsko elmaradt a várakozásoktól, s nemcsak a legerősebb ellenzéki pártnak nem mondhatja magát, de még a kommunisták is megverték. Janukovics jelenleg legkomolyabb ellenfele a börtönbüntetését töltő Julija Timosenko, akinek népszerűségét éppen az ellene lefolyt per emelte meg. Pártja a vártnál jobban szerepelt, ám áttörni nem tudott, mert az ukránok jelentős része azért nem felejtette el, hogy kormányzása idején milyen rosszul ment a gazdaság. Az eredmény kétségkívül kellemes meglepetés a hatalomnak, Janukovicsék azonban nem dőlhetnek hátra. Szavazóik többsége ugyanis azért nem teljesen elégedett a teljesítményükkel, s sokan inkább csak a valódi alternatíva hiányában szavaztak rájuk. A következő években teljesítményükkel kell igazolniuk, hogy nem csupán a kisebbik rosszként kormányozhatnak. Pozícióik megtartásához le kell vetkőzni a párt szürkeségét, karakteresebb politizálásra lesz szükség, s mindenképpen növelni kell elfogadottságukat az ország nyugati régióiban. Túl kell lépniük az oligarchikus berendezkedésen is, hiszen ez egyre inkább az előrelépés egyik fő akadályává válik.
Janukovicsék győzelme ugyanakkor lezárta az úgynevezett narancsos korszakot, amelynek főszereplői Timosenko kivételével mára egyértelműen marginalizálódtak. Támogatottságuk az ország nyugati felében továbbra is erős, keleten azonban nem rúgnak labdába. Ráadásul mind komolyabban számolniuk kell saját fellegvárukban is az egyre jobban erősödő Szvobodával. A radikális nacionalisták jó szereplése nem jó hír az országban élő kisebbségek, így a kárpátaljai magyarok számára. Az országos politika szintjén is megjelenik ugyanis így a kirekesztő politizálás, s Janukovics ellenzéke számára mindinkább megkerülhetetlen lesz az együttműködés a szélsőjobbal. Ez nyilvánvalóan az ő radikalizálódásukhoz is vezet, amely tovább fogja mélyíteni az ország megosztottságát. Ebben a helyzetben elengedhetetlen az elitek szintjén kettészakadt magyarság összefogása, amelyet nem igazán segít, hogy Gajdos István személyében sokak szemében nem igazán elfogadott politikus képviseli majd e kisebbséget a radában.
A választások igazi győztese azonban nem Viktor Janukovics és a Régiók Pártja, hanem az ukrán demokrácia, amelynek erősödését mutatja, hogy az erőviszonyok alakulását immár senki sem kérdőjelezi meg. Janukovics legnagyobb sikere, hogy megerősítette a hatalom legitimitását, s ezzel a felhatalmazással a nyugodt erőt képviselve nézhet szembe az országra váró kihívásokkal. A felelősség óriási, hiszen a teljes hatalom birtokában a régiósok már senkire sem mutogathatnak.
