Szomszédok

Nincs jó nemzetpolitika hatékony szomszédságpolitika nélkül. Magyarország nem nagyhatalom, gazdasági teljesítménye, hadseregének ereje, nemzetközi befolyása valahol a térség középmezőnyében helyezi el.

Ideális esetben nem lehet különösebb gond ezzel, de térségünkben csak ritkán és rövid időre vannak ideális körülmények. Nagy vonalakban ilyen volt az elmúlt öt-hat év Románia viszonylatában, s ez szakadt meg a májusi bukaresti hatalomváltással. A marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar kara ellen benyújtott bizalmatlansági indítvánnyal kormányt buktató bukaresti szociálliberális koalíció a kilencvenes évek elejére jellemző hisztériás rohamot indított a főgonosz, Traian Basescu államfő támogatóiként elkönyvelt magyarok ellen. A bohózatba illő Nyirő-üggyel mélypontra süllyedő kapcsolatba kellett most életet lehelni, ez a hétfői magyar–román külügyminiszteri egyeztetés nyomán úgy tűnik, sikerült.

Orbán Viktor tegnap Marosvásárhelyen részt vett a magyar állam által létrehozott és finanszírozott, immár akkreditált Sapientia egyetem tanévnyitóján. Az ünnepség után a miniszterelnök ingatlanfejlesztésről szóló megállapodásokat írt alá az intézményvezetőkkel. Nagyváradon új épületbe költözik a Partiumi Keresztény Egyetem, befejezik a Sapientia kolozsvári campusának építését, Marosvásárhelyen 240 férőhelyes kollégium épül, Csíkszeredában folytatódik az egyetemi épület hőszigetelése, emellett egy nyolcszáz négyzetméteres szárnyat ragasztanak az épülethez, amelyben kutatólaboratóriumok és tanári szobák kapnak helyet. A közeljövő fontos kérdése, sikerül-e megállapodni Bukaresttel a felsőoktatási intézmény román állami finanszírozásáról, romániai diákok képzéséről lévén szó. Ez az egyezség lehetne Victor Pontáék észhez térésének első egyértelmű jele.

Egy nappal a marosvásárhelyi látogatás előtt a magyar és szlovák miniszterelnök az új Duna-híd megépítéséről, valamint a két ország közlekedési kapcsolatainak fejlesztéséről egyezett meg Pilisszentkereszten. Korábban sokan fogadtak nagy tételben arra, hogy Robert Fico visszatérése újabb hidegháborús állapotot hoz a kétoldalú viszonyban. Nem így történt. Ján Slotáék nem tudták átugrani az ötszázalékos parlamenti küszöböt, az abszolút többséget szerző Irány – Szociáldemokrácia pedig most érezte időszerűnek bebizonyítani az uniónak, hogy elkötelezettsége a szoros európai integráció mellett nem ismer határokat. Elmaradt a nyílt magyarellenes retorika, azaz az új pozsonyi vezetés a vártnál jobban indított. Még akkor is, ha a magyar egyszerűsített honosításra válaszként elfogadott, a kettős állampolgárságot tiltó törvény életben maradt, annak érvényesítése kíméletlenül zajlik, akárcsak Iveta Radicová kormányfősége idején. Az ügy iránt látványos érdektelenséget mutató Brüsszel passzivitása mellett elmozdulás aligha várható az állampolgárság kérdésében, amire viszont éppen a fentiek miatt hiábavaló és kontraproduktív válasz lenne a tárgyalásokat elutasító magyar magatartás. Főleg akkor, ha a megbeszélések konkrét eredményhez vezetnek. Fico és Ponta idei színre lépésével új szakaszába érkezett a magyar szomszédságpolitika. Izgalmas sorozatra számíthatunk.