Aki bújt, aki nem

Végre kibújt a szög a zsákból az euróövezet válságkezelése kapcsán. A minap történt ugyanis, hogy már a nagy hatalmú trojka – vagyis az Európai Unió, a valutaalap és az Európai Központi Bank – is összerúgta a port a görög adósságkezelés mikéntjén.

A görögök is mindössze azért érdeklik Brüsszelt, hogy a gazdagabb északi államok azon bankjait megmentsék, amelyek spekulációs szándékkal vásároltak a görög államkötvényekből. Könnyen kiszámítható, hogy az évi 15-30 százalékos (!) kötvénykamatokkal milyen hamar térül meg a pénzintézetek befektetése, főleg, ha az ország kínszenvedését még tíz évig elnyújtják, mint ahogy azt az EU most kéri. Utána pedig egy nagylelkű gesztussal felajánlható egy részleges adósságelengedés – tekintettel az uniós eszmékre. Már ha addig Athén kihúzza államcsőd nélkül. Az unióban nem a gazdasági, hanem a lobbimodell működik olajozottan. A kettőt még véletlenül sem szabad összekeverni. Az Európai Bizottság döntései, előrejelzései és a válságkezelést érintő diktátumai miatt egyre több tagország vezetője fejezi ki elégedetlenségét, és sürget modellváltást. Erről beszélt Orbán Viktor is néhány napja a Daimlerrel kötött megállapodás aláírásakor.

Amit az unió 2010-től hazánkkal művel az évek óta tartó túlzottdeficit-eljárásra hivatkozva, sok mindenre alkalmas, de a kilábalásra biztosan nem. A gazdasági lobbik működőképességét és erejét mutatja. Az EU válságkezelésének elsődleges célja a nagybankok veszteségének minimalizálása: az euróövezeten belüli államoknál kötvényvásárlással, nálunk a bankadó elleni fellépéssel mentik a pénzintézeteket. A kamatok bevasalása a fontos, ezért nem látják a fényt az alagút végén azok a milliók, akik most sztrájkolnak Európa-szerte.