Cudar idők

Talán a hideg tél beköszöntére való tekintettel vitanapot rendeztek tegnap az Országgyűlésben a közműszolgáltatásokról.

Meglepően kevesen vettek részt rajta, pedig a téma most tényleg nagyon fontos volt. A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár arról beszélt, hogy 2002 és 2010 között a villamos energia ára több mint 97 százalékkal emelkedett, 2010-től napjainkig csupán 2,5 százalékkal. A földgázárak a baloldali kormányciklusok alatt kétszáz százalékkal nőttek, míg a jelenlegi kormány idején gyakorlatilag nem emelkedtek.

A fideszes Zsigó Róbert azért bírálta a Gyurcsány- és a Bajnai-kormányt, mert hagyták, hogy a közműcégek erőfölényükkel visszaélve profitéhségüket a fogyasztókra terheljék. Szerinte az Orbán-kormány mindig a fogyasztók, a magyar családok érdekeinek képviseletét részesíti előnyben. Zsigó képviselő több olyan javaslatot is megfogalmazott, ami a fogyasztóknak kedvez az adminisztrációs terhek csökkentésétől az ügyfelek számára elfogadhatóbb ügyintézés megvalósításáig.

Napokon belül beköszönt a kemény tél, és a kifizetetlen rezsiszámlák miatt egyre több eladósodott társasházban kapcsolhatja le a fűtést országszerte a közműszolgáltató. A fejlesztési minisztérium nyári felmérései alapján több mint 140 ezer olyan gáz-, áram- és távhőfogyasztót tartanak számon, aki rezsitartozást halmozott fel. Közülük 36 ezren már több mint egy éve képtelenek fizetni. Több mint 141 ezer embert már ki is zártak valamelyik energiaszolgáltatásból az adóssága miatt. Az elmúlt pár hónapban aligha javult lényegesen ez a helyzet.

Mindez azt jelenti, hogy a rezsigondokkal évek óta küzdő leszakadó százezrek számára a kormány határozott és kemény hatóságiár-politikája, amivel gyakorlatilag befagyasztotta az energiaárakat, önmagában már nem jelent igazi megoldást. Az dicséretes és jó döntés volt, hogy egymilliárd forintot fordítottak a rászorulók tűzifával való ellátására, csakhogy műszaki okok miatt nem mindenki tudja igénybe venni ezt a kormányzati segítséget. Mint ahogy az is tarthatatlan, hogy egy-egy társasház lekapcsolásakor a tisztességesen fizető fogyasztókat is megfosszák a szolgáltatástól.

Nagyon sokan üdvözlik a kormány intézkedését, hogy a busás extraprofitot bezsebelő közműcégeket jól megsarcolja. Ugyanakkor amellett sem lehet elmenni, hogy a gázszolgáltatóknak például 70 milliárdos kinnlevőségük van az eladósodott magyar lakosságnál, amit – tekintettel jogállam voltunkra – jogosan igyekeznek behajtani. Az is természetes, hogy nem akarnak szolgáltatni annak, aki nem fizet érte. Nem jótékonyságra szervezett alapítványokról van szó, hanem haszonérdekelt részvénytársaságokról.

Az azért mégiscsak furcsa, hogy két éve nem emelkedtek nálunk az energiaárak, és még mindig mi fizetjük a legtöbbet a térségben például a gázért. Lehetséges, hogy ez azért van így, mert a szolgáltatók már évekkel ezelőtt bekalkulálták az árba a kívánt haszon érdekében azt a kárt, amit a nem fizető fogyasztók okoznak nekik. Ha valóban így van, ez elfogadhatatlan. Ugyanis a tisztességesen fizető polgárokra sem lehet áthárítani annak a szociális feladatnak a finanszírozását, amit egyébként az adónkból kell megoldania az államnak. Nem árt rögzítenünk: a probléma gyökere az energiaszolgáltatóink értelmetlen privatizációjához nyúlik vissza. A Horn-kormány ’95 decemberében adta el az áram- és gázszolgáltató vállalataink többségi tulajdonjogát. Ha nem így történik, lehetővé vált volna, hogy ilyen válság sújtotta időkben akár az önköltséges áron kapja a lakosság az energiát.

(Torkos Matild)