Állati jólét

A Négy Mancs akciói kárt okoznak a fogyasztóknak, ezért minden európai érdeke véget vetni az oktalan állatvédelemnek.

Hazánkban szinte már teljesen elvesztette hitelét a terrorista módszereket alkalmazó Négy Mancs, amely folyamatosan rontja Magyarország és a kiváló minőségű magyar termékek hitelét. Ekképp fogalmazott a Magyar Hírlapnak Csorbai Attila, a Baromfi Terméktanács elnöke, aki azt is elmondta, hogy Magyarország élen jár a Négy Manccsal szemben folytatott harcban, s hogy ellene az Európai Hízottmáj-szövetséggel és több országgal karöltve szeretnének fellépni nemzetközi színtereken.

Az osztrák székhellyel működő állatvédő szervezettel szemben nem először fogalmazódnak meg komoly vádak itthon. A legsúlyosabb szerint külföldi élelmiszercégek érdekeit szolgálja, és ezért járat le magyar vállalatokat. A magyar versenyhivatal épp emiatt vizsgálta meg az alapítványt, amelyről azonban az derült ki, hogy tevékenysége mentes mindenféle gazdasági jellegű, illetve profitorientált céltól. Az ehhez a megállapításhoz elvezető vizsgálatba a versenyhivatal bevonta az érintett hazai állattartó cégeket, a legnagyobb hazai élelmiszerláncokat, a Fővárosi Törvényszéket, a Fővárosi Főügyészséget, a magyar és az osztrák cégbíróságot.

A terméktanács elnökének felvetései az állatvédelem általános és fontos kérdéseire is rávilágítanak. Az érdeksérelmek ellenére állatvédő szervezetekre ugyanis óriási szükség van. Mindenki látott már elrettentő képeket például azokról a tojásgyárakról, amelyekben a szerencsétlen, elviselhetetlenül összezsúfolt állatok egész életüket méltatlan és természetellenes körülmények között élik le. S persze felmerül a kérdés: ha a Négy Mancs valóban kizárólag az állatok érdekeiért jár el, akkor vajon ilyen csirkefarmokat miért nem leplez le folyamatosan, miért nem indít miattuk kampányokat, akár Magyarországon, akár a nagyvilágban?

Az állatvédelem nem oktalan, hanem épp ellenkezőleg, az egészséges élelmiszerek előállításához szükséges szemlélet. Ez pedig kötelessége a termelőnek, mert a fogyasztók érdekeit szolgálja. Az állati jólét biztosítása nem sértheti a termékek hitelét, mert az az élelmiszer, amely a természetes körülményeket soha nem tapasztaló, méltatlanul és folyamatosan stresszben élő állatoktól származik, egészségtelen.

Az élelmiszer-termelésben és -fogyasztásban (a gasztronómiában!) a termelők és a fogyasztók érdekei közül egyértelműen az utóbbiaké az erősebbek. S bár ezek közé tartozik az olcsóság, ám olyan élelmiszert senki nem akar vásárolni és fogyasztani, amelyért keveset kell fizetni, ám silány és egészségtelen. Márpedig a boltokban egyre több a riasztó példa. Az ész nélküli piaci versenyben az árakat diktáló kereskedőknek kiszolgáltatott termelők ugyanis a kisebb ellenállást választják, költségeik emelkedését pedig sokszor sunyisággal próbálják ellensúlyozni. Észrevétlenül, a fogyasztók szeme elől elzárva egyre silányabb termékeket állítanak elő tömegesen, s az is előfordul, hogy megengedhetetlen, a fogyasztókra káros eszközökhöz nyúlnak. A dolog pedig többnyire titokban marad, hiszen ki járkál vásárolni a zsebében laboratóriummal? Nem véletlenek az egymás után kirobbanó élelmiszerbotrányok, amely folyamatnak egyik oka épp az állatokat megnyomorító állattartás.

A Négy Mancsról szóló hírek tehát egyelőre nem elégségesek a szervezet pontos megítéléséhez. De az biztos, hogy a termelőknek az állati jólét biztosítása megkerülhetetlen. Amelynek ellenőrzését akár a terméktanács is kitűzhetné maga elé.

D. Horváth Gábor