Az IMF előtt kapituláló Bukarestnek tehát ezért a csekély (az eltérő futamidejű kötvényekkel együtt nézve is csak 0,7 százalékos) kamatelőnyért a következő áldozatokat kellett hoznia: 15 százalékos nyugdíjcsökkentés, a nyugdíjkorhatár emelése, a munkanélküli-segélyek visszavágása, a közalkalmazottak alapbérének 25 százalékos lefaragása, az energia- és a közlekedési szektor jelentős részének privatizációja, valamint a hatósági árszabályozás mielőbbi lebontása. A románok immár a harmadik készenlétihitel-szerződésért ácsingóznak a valutaalapnál, de még ehhez is újabb megszorításokon át vezet az útjuk.
Márciustól bevezetik a kórházi ápolási díjat, magánosítani kell az IMF-kívánságlistáján szereplő közlekedési cégeket, autópálya-vállalatokat, vasúttársaságokat, valamint a dunai és a fekete-tengeri kikötőket. És mit kaptak mindezért cserébe? Azt, hogy a piacok néhány század százalékkal olcsóbban vásárolnak tőlük kötvényt, mint a hitellel járó feltételhalmazt elutasító Magyarországtól. Ezt a pénzpiaci áldást a lakosság nem érezné a bőrén, pótolja tehát az IMF-párti média lelkesedése, amit itthon is átvettek a balliberális sajtóorgánumok: „Románia az IMF mintagyereke”; „Bukarest az éltanuló.” Az itthoni ellendrukkerek szerint pedig a kötvényeladásnál „a románok ránk vertek”, sőt vannak, akik úgy látják, hogy „nekünk is a román modellt kellene utánoznunk”.
Való igaz: bár sikere volt a dollárkötvényünknek, négyszeres túljegyzéssel keltek el, lehetett volna egy kicsivel olcsóbban is értékesítenünk, ha mi is elfogadtuk volna a valutaalap diktátumait. Egy tál lencséért eladhattuk volna a nyugdíjemelést, a rezsicsökkentést, a bankadót és a multikra háruló szektorális különadókat. És akkor nekünk is megsimogathatná a fejünket az IMF, és kaphatnánk olyan elismerő szavakat, mint Románia, amely „nagy fejlődésen ment keresztül a támogatási program során, a programok célkitűzései és végrehajtásuk is megfelelt a korábbi megállapodásainknak.”. Senkit ne tévesszen meg: az IMF „a támogatási programja” a fent felsorolt megszorítási és gyarmatosítási ultimátumának politikailag korrekt fordítása. Nekünk azonban le kellett mondanunk ezekről a szép szavakról, mert a kormány ragaszkodik ahhoz a rugalmassági kerethez, amit például Lengyelország, Kolumbia vagy éppen Mexikó érdekes módon már kiérdemelt – csak nekünk nem adják.