Egy tál lencse

Mindössze fél százalék. Ennyi a különbség a Nemzetközi Valutaalap követelései előtt fejet hajtó Románia és a diktátumokat elutasító Magyarország dollárkötvényeinek kamata között.

Magyar Nemzet
2013. 02. 20. 23:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az IMF előtt kapituláló Bukarestnek tehát ezért a csekély (az eltérő futamidejű kötvényekkel együtt nézve is csak 0,7 százalékos) kamatelőnyért a következő áldozatokat kellett hoznia: 15 százalékos nyugdíjcsökkentés, a nyugdíjkorhatár emelése, a munkanélküli-segélyek visszavágása, a közalkalmazottak alapbérének 25 százalékos lefaragása, az energia- és a közlekedési szektor jelentős részének privatizációja, valamint a hatósági árszabályozás mielőbbi lebontása. A románok immár a harmadik készenlétihitel-szerződésért ácsingóznak a valutaalapnál, de még ehhez is újabb megszorításokon át vezet az útjuk.

Márciustól bevezetik a kórházi ápolási díjat, magánosítani kell az IMF-kívánságlistáján szereplő közlekedési cégeket, autópálya-vállalatokat, vasúttársaságokat, valamint a dunai és a fekete-tengeri kikötőket. És mit kaptak mindezért cserébe? Azt, hogy a piacok néhány század százalékkal olcsóbban vásárolnak tőlük kötvényt, mint a hitellel járó feltételhalmazt elutasító Magyarországtól. Ezt a pénzpiaci áldást a lakosság nem érezné a bőrén, pótolja tehát az IMF-párti média lelkesedése, amit itthon is átvettek a balliberális sajtóorgánumok: „Románia az IMF mintagyereke”; „Bukarest az éltanuló.” Az itthoni ellendrukkerek szerint pedig a kötvényeladásnál „a románok ránk vertek”, sőt vannak, akik úgy látják, hogy „nekünk is a román modellt kellene utánoznunk”.

Való igaz: bár sikere volt a dollárkötvényünknek, négyszeres túljegyzéssel keltek el, lehetett volna egy kicsivel olcsóbban is értékesítenünk, ha mi is elfogadtuk volna a valutaalap diktátumait. Egy tál lencséért eladhattuk volna a nyugdíjemelést, a rezsicsökkentést, a bankadót és a multikra háruló szektorális különadókat. És akkor nekünk is megsimogathatná a fejünket az IMF, és kaphatnánk olyan elismerő szavakat, mint Románia, amely „nagy fejlődésen ment keresztül a támogatási program során, a programok célkitűzései és végrehajtásuk is megfelelt a korábbi megállapodásainknak.”. Senkit ne tévesszen meg: az IMF „a támogatási programja” a fent felsorolt megszorítási és gyarmatosítási ultimátumának politikailag korrekt fordítása. Nekünk azonban le kellett mondanunk ezekről a szép szavakról, mert a kormány ragaszkodik ahhoz a rugalmassági kerethez, amit például Lengyelország, Kolumbia vagy éppen Mexikó érdekes módon már kiérdemelt – csak nekünk nem adják.

És lenne itt még egy apróság. A román és a magyar dollárkötvények kapcsán még egy hazugságra is fény derült. Két és fél éve halljuk az MSZP-től és szakadárpártjaitól, hogy az IMF feleanynyiért hitelezné az országot. Csakhogy ez sem igaz. A valutaalaptól lehívott összegek után a Gyurcsány Ferenc–Simor András–Veres János–Bajnai Gordon-csúcselit által fémjelzett hitelszerződés értelmében 2,7–4,7 százalék kamatot kell fizetni az IMF-nek. Devizában. Az után az összeg után is, melyet a nemzeti bankba helyeztek. Erre világít rá a Pénzügyi Szemle egyik tegnap megjelent tanulmánya, amely fehéren feketén kimutatja: a forintra átváltott IMF-hitelre jócskán ráfizetett az ország. A jegybank alapkamata ugyanis egészen az utóbbi hónapokig olyan magas (6–11 százalék) volt, hogy a forintosított nemzetközi kölcsönre ennek a kamata is részben ráterhelődött. Többek között emiatt idén akár 150 milliárd forinttal kell feltölteni a jegybanki tartalékokat az Európai Bizottság szerint.

Honnan? Hát az adófizetők pénzéből.

Hiába, nem éri meg éltanulónak lenni az IMF-nél.

Szabó Anna

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.