A Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) felvett hitel – amennyiben az állam forintalapú államadósságot újít meg belőle, mint ahogyan az hazánkban is történt az előző kormány idején – semmi olyannal nem tud szolgálni, amit a jegybanki finanszírozás ne nyújthatna – jelent meg a Pénzügyi Szemle internetes oldalán. A Dedák István főiskolai tanár által jegyzett cikkben az áll, hogy az IMF-hitel valójában nem olcsóbb és nem jelent kisebb inflációs kockázatot, mint a forintalapú jegybanki finanszírozás. Ez utóbbi egyébként azt jelenti, hogy a központi bank állampapírt vásárol, amit a Magyar Nemzeti Bank (MNB) eddigi vezetése elutasított annak ellenére, hogy például az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed és az Európai Központi Bank is rendszeresen folyamodott ilyen eszközhöz. A jegybank pénzteremtőként egyébként gyakorlatilag korlátlanul rendelkezik a művelet végrehajtásához szükséges forinttal.
Ha az állam a lejáró forintadósságát a nemzetközi pénzintézettől felvett hitelből finanszírozza, akkor a kölcsönkapott devizát az MNB-nél át kell váltania forintra. Ebből a forrásból az állam kifizeti a lejárt állampapírok tulajdonosait átutalva a pénzt azoknak a kereskedelmi bankoknál vezetett számláira. Ez a művelet viszont – olvasható Dedák írásában – a bankrendszerben fölös tartalékot képez, amely végső soron az MNB kéthetes kötvényállományában jelenik meg, amire a központi bank magas kamatot fizet.
A magyar állam téríti meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által a kéthetes kötvényállomány után fizetett kamatból eredő veszteséget. Így a megnövekedett fölös kereskedelmi banki tartalék költségei a büdzsét terhelik. Ezzel a tétellel együtt számolva kaphatunk tehát reális képet Dedák István szerint arról, hogy mennyibe is került hazánknak az IMF-hitel.
A fentiek mellett a valutaalaptól lehívott hitellel – említi meg a szerző – átrendeződött a magyar adósságszerkezet is: megnövekedett a devizaadósság, miközben a forintban jegyzett állampapírok aránya csökkent. Az államadósságban meglévő devizaarány a 2008-as 30 százalékos értékről 2011 közepére 50 százalék köré kúszott fel. (Azóta pedig a nemzetközi hitelkeret folyamatos törlesztésével ez az arány csökken.)
Fontos kiemelni azt is, hogy az MNB-nél az IMF-től felvett kölcsönnel megnövekedett a tartalékok szintje, de ennek kihelyezése a jegybanknak jóval kevesebb hozamot eredményez (meg van határozva, hogy a központi bank hol helyezhet ki forrásokat, és ennek kamata alacsonyabb), mint amennyit fizetnie kell a kéthetes kötvényállományért, így mindenképpen vesztesége keletkezik. Még akkor is, ha a jegybanki alapkamat tavaly megindított csökkentése fokozatosan enyhít ezen. – A költségvetés valódi kamatterhének megállapításában figyelembe kell venni a jegybank eredményében bekövetkezett változásokat is – mutatott rá Dedák István.
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) egyébként már figyelmeztetett a múlt héten közzétett elemzésében az államadósságot érintő kockázatokra az MNB tevékenységének áttekintését követően. – Több mint ezermilliárd forint volt a jegybank kamatkiadása öt év alatt – hívták fel a figyelmet a dokumentumban. A visegrádi országokkal és Romániával összehasonlítva nálunk állapította meg a legmagasabb kamatot a jegybank, így az egynapos lekötések után 4,75 százalékot kasszírozhatnak a kereskedelmi pénzintézetek, szemben a lengyel 2,5, a román 1,25 vagy a cseh 0,05 százalékos kamatszinttel. Többek között a bankoknak kifizetett kamatok miatt idén akár 150 milliárd forintnak megfelelő térítési kötelezettsége lehet a kormánynak, amit a költségvetésből kell állni, legalábbis erre hívja fel a figyelmet az Európai Bizottság 2012. őszi előrejelzése, amely a hazai államadóssággal és költségvetéssel foglalkozik. A jegybankot illető térítési kötelezettség az államadósságot növelheti, mert a költségvetésnek akkor kell fizetnie, ha a jegybank valamelyik tartalékalapjában hiány keletkezik, hívta fel a figyelmet a számvevőszék. Pulay Gyula, az ÁSZ igazgatója kiemelte: a jegybank hiányát mérsékelni kellene.
Mattot adott az IMF Romániának
Kemény árat fizet Románia azért, hogy továbbra is érvényes megállapodása lehessen a Nemzetközi Valutaalappal (IMF). A szervezet olyan intézkedésekre kényszeríti a bukaresti kormányt, amelyek húsba vágó megszorításokat írnak elő a lakosság részére. Romániában emiatt kórházi betegellátásra vonatkozó díjat vezetnek be, ami tíz lejbe, vagyis 660 forintba kerül. Ez nem azonos a vizitdíjjal, vagyis nem a háziorvosi rendelő felkeresésekor kell a hozzájárulást megfizetni, hanem kizárólag a kórház elhagyásakor, függetlenül attól, hogy járó- vagy fekvőbeteg-ellátásban részesült a páciens. Ennél az intézkedésnél súlyosabb következményei lesznek annak, hogy Bukarestnek meg kellett ígérnie a valutaalapnak, hogy a magyar kormánnyal ellentétben nem segíti meg a bajba került adósokat.
