A döntés – amely egyebek mellett a forinthitelesek törlesztőrészletének csökkenését vonja maga után – szimbolikusnak is nevezhető, és összefügg azzal, hogy a magyar jegybank életében és a hazai monetáris politikában is egy új korszak nyitányát jelentette az e hónap elején végbement elnökváltás. Abban pedig, hogy ez a változás egyúttal egy tavaly augusztus óta élő hagyomány folytatását is jelenti – ami a kamat havonta ismétlődő, negyedszázalékos lefaragásában ölt testet –, csak látszólag van ellentmondás. Bár a tanács keddi döntése mögött lévő szavazati arányokról most nem hoztak nyilvánosságra semmit, biztosra vehető, hogy ezúttal a jegybank elnöke és egyik alelnöke nem állt ellent a magyar gazdaság növekedését és a hitelezés beindítását segíteni hivatott, a termelőcégek, vállalkozók által folyamatosan követelt újabb kamatcsökkentésnek.
Ez azért is fontos, mert végre megszűnt a monetáris politika körül vibráló ellentét és feszültség. A nemzetivé vált jegybankban kialakult egység már önmagában is fontos hátteret biztosít egy polgár- és vállalkozóbarát gazdaságpolitika megvalósításához. A Matolcsy György kinevezése körül kezdetben tomboló hisztéria pedig jelentősen csitult mára, és a hozamaikat féltő befektetők talán már azt is látják, hogy az új vezetésű jegybank mozgására – a korábban jósolt kilengésekkel szemben – várhatóan a kiszámíthatóság lesz a jellemző. Előre kalkulálható például az, hogy a mérséklődő infláció nyomán további egyszázaléknyit apadhat záros határidőn belül az alapkamat. Ezzel a forgatókönyvvel már számolnak a külhoni pénzpiaci szereplők.
Bizalmuk megtartását segíti, ha a monetáris tanács következetesen kitart e szándéka mellett, és amennyiben a gazdasági környezet kedvezőtlen irányba változik, akkor is farag, legfeljebb kisebb lépésekben, például egyszerre egy tizedszázaléknyit. A lényeg a biztosan kikövetkeztethető, határozott irány. Mert a hisztériát a zavaros helyzetek segítik, amelyek a befektetőket arra ösztönzik, hogy érdekeik érvényesítése céljából – akár az árfolyamokon keresztül – minél nagyobb nyomást gyakoroljanak a kamatról szóló döntésekre. Ha világosan látszik, hogy nem zökkenthető ki a jegybank a saját maga által kitaposott kerékvágásból, akkor kevésbé vagy egyáltalán nem lesz értelme a piaci cirkusznak.
Az MNB irányváltását támogatja az is, hogy nemzetközi téren is folyamatos átalakulást mutat a jegybankok szerepének, függetlenségének eddigi, ortodox szabadpiaci megítélése. Nem más, mint a Nemzetközi Valutaalap egyik vezető közgazdásza állapította meg egy londoni pódiumbeszélgetésen a minap, hogy nemkívánatos túlhatalomhoz juthatnak ezek az intézmények, ha úgy kapnak egyre újabb és újabb jogosítványokat, hogy közben teljesen függetlenek maradnak a politikától. Komoly gondok lehetnek abból – mondta Olivier Blanchard –, ha ez a túlhatalom pozíciójukat nem választás útján elnyerő technokraták kezében összpontosul. Ez az értékelés túlzás nélkül nevezhető a jegybankok önállóságát betegesen védő uniós álláspont erőteljes kritikájának. Azt a szemléletet veszi górcső alá, amelynek kiszolgálása ma még elnyeri méltó jutalmát. Lám, érdemes a globális elithez tartozni. A brüsszeli érdeket Magyarországgal szemben is előtérbe helyező Simor Andrást máris az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank egyik alelnökének nevezték ki.
(Nánási Tamás)
