Szívünkhöz nőtt ünnep

Volt két évünk az Orbán-kormány alatt, amikor nyugodtan ünnepelhettünk.

Magyar Nemzet
2013. 03. 13. 23:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ma az E 2014-től és kapcsolt részeitől kell tartanunk. (Jó kis nevet választottak maguknak: mintha mérgező adalékanyag lennének bizonyos élelmiszereinkben.) Sajátos érzés lehet nekik a 12 pontról emelkedett hangon szónokolni, közben diktátorsággal támadni külföldön és belföldön azt a kormányt, amelyik a rendszerváltozás óta először vette komolyan a közteherviselés fogalmát. Amelyik vállalta a nagy hatalmú bankok, a befolyásos multicégek megadóztatását, mert igazságtalannak tartotta, hogy minden teher a közember vállát nyomja. A márciusi ifjak által fogalmazott tizenkét pont egyike, a hatodik így szól: „Közös teherviselés”! Mit valósítottak meg ebből a Gyurcsány–Bajnai-kormányok? S tudnának-e értelmes magyarázatot adni az Együtt 2014 vezetői a ’48. márciusi követelés elsikálására?

Nemzeti ünnepen az ember vagy emelt fővel emlékezik, vagy randalíroz. Aki botránykeltésre használja fel ezt a napot, annak az évforduló egy bolhapiszoknyit sem számít. A József Attila-i, zsoltáros gyökerű „emeljétek föl szívünket” csak azokban válik vággyá, akiknek a múlt nem unalmas tabló, de nem is ürügy a zajos murira. „Lesz Milla-tüntetés március 15-én, gyere el, ünnepeljünk együtt!” Így szervezi közönségét egy baloldaliságát a kormánybuktatásban és a rezsiemelés bátor támogatásában megvalósító csoport. Vajon hogyan tervezik a tüntetve ünneplést? Egy órakor Himnuszt énekelnek, fél háromkor meg „kurvaországoznak”? Petőfiznek, orbánoznak, ahogy jön. Az idén március közepén vajon lesz-e kerítésmászás utóvizsga módra? Diktatúrás molinózás Vadai Ágnesbe csomagolva? S vajon figyel-e a magyar értelmiség harminc megmondóemberére, akik arra szólítják fel az ellenzék vezetőit, tegyenek meg mindent, hogy a nemzeti ünnep a demokratikus ellenzék közös, „erőt, bátorságot és büszkeséget sugárzó eseménye legyen”? Egy naiv kérdés: a nemzeti ünnep nem a nemzeté? Mikor jött divatba, hogy az ellenzék kisajátítsa azt magának? Ők csak részei a nemzetnek, az országnak. Fontosak, amennyire azzá teszik magukat, és felelősek minden megnyilvánulásukért idehaza és külföldön egyaránt.

Hogy a megmondóemberek március 15-én egy színpadra várják a balliberális ellenzék pártjainak vezetőit, azon nincs mit csodálkozni: Bajnai E 2014-es adalékanyag pártja nyúlványokat akar. Meglepő azonban felhívásuk e mondata egy értelmiségi csoporttól: „egyértelmű, fenntartások nélküli elkötelezettséget akarunk látni”. Emlékezetem szerint fenntartások nélküli elkötelezettséget a keleti blokkban legutoljára a bolsevikok akartak. S mégis azt mondom: próbáljunk meg ünnepelni. Emlékezzünk nagyjainkra: Petőfire, Jókaira, Táncsicsra, Kossuthra és Széchenyire, bármennyi gondjuk volt is utóbbiaknak egymással. Mászszon bár kerítésre a HaHa vagy a falra Bajnai Gordon. Üvöltsön Dopeman, addig örüljünk, amíg csak „alternatív köztársasági elnök”, mert Bajnai országlásakor akár igazi elnök is lehet belőle.

Az ünnep mindannyiunké, akik itt élünk ebben a hazában. Ne engedjük elvenni magunktól!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.