Ma az E 2014-től és kapcsolt részeitől kell tartanunk. (Jó kis nevet választottak maguknak: mintha mérgező adalékanyag lennének bizonyos élelmiszereinkben.) Sajátos érzés lehet nekik a 12 pontról emelkedett hangon szónokolni, közben diktátorsággal támadni külföldön és belföldön azt a kormányt, amelyik a rendszerváltozás óta először vette komolyan a közteherviselés fogalmát. Amelyik vállalta a nagy hatalmú bankok, a befolyásos multicégek megadóztatását, mert igazságtalannak tartotta, hogy minden teher a közember vállát nyomja. A márciusi ifjak által fogalmazott tizenkét pont egyike, a hatodik így szól: „Közös teherviselés”! Mit valósítottak meg ebből a Gyurcsány–Bajnai-kormányok? S tudnának-e értelmes magyarázatot adni az Együtt 2014 vezetői a ’48. márciusi követelés elsikálására?
Nemzeti ünnepen az ember vagy emelt fővel emlékezik, vagy randalíroz. Aki botránykeltésre használja fel ezt a napot, annak az évforduló egy bolhapiszoknyit sem számít. A József Attila-i, zsoltáros gyökerű „emeljétek föl szívünket” csak azokban válik vággyá, akiknek a múlt nem unalmas tabló, de nem is ürügy a zajos murira. „Lesz Milla-tüntetés március 15-én, gyere el, ünnepeljünk együtt!” Így szervezi közönségét egy baloldaliságát a kormánybuktatásban és a rezsiemelés bátor támogatásában megvalósító csoport. Vajon hogyan tervezik a tüntetve ünneplést? Egy órakor Himnuszt énekelnek, fél háromkor meg „kurvaországoznak”? Petőfiznek, orbánoznak, ahogy jön. Az idén március közepén vajon lesz-e kerítésmászás utóvizsga módra? Diktatúrás molinózás Vadai Ágnesbe csomagolva? S vajon figyel-e a magyar értelmiség harminc megmondóemberére, akik arra szólítják fel az ellenzék vezetőit, tegyenek meg mindent, hogy a nemzeti ünnep a demokratikus ellenzék közös, „erőt, bátorságot és büszkeséget sugárzó eseménye legyen”? Egy naiv kérdés: a nemzeti ünnep nem a nemzeté? Mikor jött divatba, hogy az ellenzék kisajátítsa azt magának? Ők csak részei a nemzetnek, az országnak. Fontosak, amennyire azzá teszik magukat, és felelősek minden megnyilvánulásukért idehaza és külföldön egyaránt.
Hogy a megmondóemberek március 15-én egy színpadra várják a balliberális ellenzék pártjainak vezetőit, azon nincs mit csodálkozni: Bajnai E 2014-es adalékanyag pártja nyúlványokat akar. Meglepő azonban felhívásuk e mondata egy értelmiségi csoporttól: „egyértelmű, fenntartások nélküli elkötelezettséget akarunk látni”. Emlékezetem szerint fenntartások nélküli elkötelezettséget a keleti blokkban legutoljára a bolsevikok akartak. S mégis azt mondom: próbáljunk meg ünnepelni. Emlékezzünk nagyjainkra: Petőfire, Jókaira, Táncsicsra, Kossuthra és Széchenyire, bármennyi gondjuk volt is utóbbiaknak egymással. Mászszon bár kerítésre a HaHa vagy a falra Bajnai Gordon. Üvöltsön Dopeman, addig örüljünk, amíg csak „alternatív köztársasági elnök”, mert Bajnai országlásakor akár igazi elnök is lehet belőle.
Az ünnep mindannyiunké, akik itt élünk ebben a hazában. Ne engedjük elvenni magunktól!
