A kérdés az, eljöhet-e belátható időn belül az a korszak, amikor Pozsonyban és Budapesten sem érzi úgy a demokratikusan felhatalmazott kormány, hogy a szomszéd vélt ármánykodásának hirdetésével lehet a legkönnyebben népszerűséget szerezni, figyelmet elterelni. A választ nehéz megjósolni, de az biztos: Robert Fico egy évvel ezelőtti visszatérésekor kevesen fogadtak volna a kétoldalú viszony javulására. Ehhez képest Miroslav Lajcák szlovák külügyminiszter arról beszél, hogy ma már elképzelhető az államközi kiegyezés a Benes-dekrétumok ügyében. Nem titkolja, Szlovákiában továbbra is a revizionizmussal kapcsolják össze a dekrétumok megkérdőjelezését, éppen ezért méltányolandó e kérdés kezelésének felvetése. Aki erre idehaza képtelen, annak nemcsak az ismerete kevés a szlovákok újkori történetéről, hanem vélhetőleg a zsigeri gyűlölet vezérli. Hogy Lajcák ez irányú nyilatkozata valóban egy pozsonyi bocsánatkérést eredményez-e, vagy valamiféle csoda folytán a félmillió felvidéki magyar meghurcolását célzó dekrétumok eltörlését előlegezi-e meg, ma még korai lenne megjósolni. De olyan új hang ez Pozsonyból, amihez eddig nem szoktunk hozzá.
Felemás kép alakult ki Szlovákiáról az utóbbi egy esztendőben. Az immár a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) nélkül is kormányozni tudó Fico új, európai arcával igyekszik megismertetni az uniót, háttérbe szorítva, de teljes egészében nem mellőzve a korábbi kormányzása idején használt nacionalista hangnemet. A csúcsokat döntögető munkanélküliséggel és a kelet-szlovákiai régióban egyre ellenőrizhetetlenebb romagondokkal nehezen birkózó miniszterelnök ugyanakkor február végén a magyarellenes Matica Slovenska (Szlovák Anyácska) évfordulós ünnepségén az állam zsarolásával vádolta meg a kisebbségeket, s leszögezte, Szlovákia elsősorban a szlovákoké, nem pedig a kisebbségeké. Bár a friss felmérések szerint Fico pártja, az Irány – Szociáldemokrácia magabiztosan vezeti a népszerűségi listát, ha összeadjuk a széttöredezett ellenzéki pártok százalékait, máris bajban van a kormányzó erő. Éppen ezért olykor-olykor jelezni kell a parlamenti küszöb alatt lévő SNS négyszázaléknyi szimpatizánsának, helyén van a szíve a miniszterelnöknek, akár pártjára is voksolhatnak majd a biztos kieső nemzetiek helyett. Ne feledkezzünk meg a könnyített magyar honosítást lehetővé tevő törvénymódosításra Ficóék válaszaként elfogadott – a más állampolgárságot felvevőket a szlovák állampolgárságtól megfosztó –, 2010-es jogszabályról sem. Utóbbi túlélte Iveta Radicová kormányzását, és ma is hatályos. Mivel az uniós jog szerint az állampolgárság szabályozása tagállami hatáskörbe tartozik, csak a magyar–szlovák szakértői egyeztetésektől várhatunk elmozdulást.
Ficóékkal jelenleg érdemes tárgyalni. A viszonyt most nem terhelik felesleges sértegetések. Pozsonyban nincs a közbeszéd napirendjén a „magyar veszély”, s a budapesti kormány sem a Felvidékkel kel és fekszik. Mondhatnánk, innen kezdődik a normalitás állapota. Szépséghibája a történetnek: még mindig a szlovák térfélen vannak a megoldatlan ügyek. Tiszta lappal csak ezek rendezése után indulhatnának Magyarország és Szlovákia kapcsolatai.
Pataky István
