A világgal dacoló sztálinista örökségrezsim képe az éremnek csak az egyik oldala. A koreai kérdés olyan történelmi főszereplői, mint az Egyesült Államok és a teljes körű nagyhatalmi emancipáció felé igyekvő, szomszédos Kína bizonyosan nem nézi és eddig sem nézte tétlenül a fejleményeket a félszigeten, ahogy Japán, Dél-Korea vagy Oroszország sem. Ha nem tudjuk is, pontosan miként illeszkedik a nagyok játszmájába, az észak-koreaiak lépéseit semmiképpen nem szabad a térségi és globális hatalmi versengés erőteréből kiszakítva értelmezni.
Útmutatónak ott vannak az időbeli és térbeli egybeesések. Hogy a világgazdaság súlypontja a XXI. században Ázsiába helyeződik át, közhely. Hogy az Obama-kormány tavaly meghirdette az Egyesült Államok „fordulat Ázsia felé” politikáját, hivatalos dokumentumban olvasható tény. Tudnak róla Phenjanban vagy sem, a félszigeti hidegháború szításával vagy – ne adj’ isten – felforrósításával most azoknak szolgáltatnak indokot, akik kívülről, akár a Csendes-óceánon túlról is domináns szerepet akarnak játszani az ázsiai évszázadban.
(Zord Gábor László)




