Hiszen ha izgatná őket a munkások, egyáltalán a hazánkban élő emberek sorsa, akkor a reményeiket, az elképzeléseiket, a terveiket, s nem mellékesen a programjaikat próbálnák egyeztetni, azok közös alapjait igyekeznének megkeresni, s arra építve kívánnának együttműködni. De az állampolgárokat egyszerűen nem érinti az az állásfoglalás, miszerint az összes választókerületben csak egy közös jelöltet állítanak majd a Fidesz jelöltjével szemben, hiszen a választók tudatos döntéséhez nem a kit, inkább a mit állítanak a Fidesszel szemben kérdésre adható válasz szükségeltetnék. Ám a két politikusnak esze ágában nincs programot hirdetni. A nem úgy csináljuk majd, mint a Fidesz, de nem is úgy, ahogy mi csináltuk korábban – még fogadkozásnak is gyatra. Magyarán: egy évvel a választások előtt a leghalványabb sejtelmük nincs arról, mihez kezdenek, ha véletlenül kormányra kerülnek. Hozzátéve, a most oly racionálisnak látszó jelöltállítás miatt is egymás torkának esnek majd néhány hónapon belül.
Holnap, a sörsátor alatt a munkások elgondolkodhatnak két korsó között, miféle kiválóságok képviselik az ő érdekeiket. A következő korsót aligha jókedvükben kérik.
