A türelmetlenséget csak fokozhatja, a tehetetlenség érzetét erősítheti, hogy tavaly ősz óta, amikor Bajnai Gordon újbóli színre lépésével a probléma az érdeklődés középpontjába került, a megoldáshoz nem jutottak közelebb a felek, ráadásul a lehetséges szövetségesek együttes szavazótábora sem bővült. Patthelyzet alakult ki. Mesterházy Attila joggal mondhatja, hogy ő vezeti a baloldal legütőképesebb szervezetét, amely kétségkívül rendelkezik a választási küzdelem megvívásához szükséges infrastruktúrával. Erre ugyan jó válasz, hogy az MSZP-nek önmagában nincs esélye a kormányoldal legyőzésére, ám Bajnai és választási szervezete sem volt képes olyan erőt felmutatni, amely arra késztetné Mesterházyt, hogy hátrébb lépjen. Ha egymás mellé tesszük az elmúlt hónapok politikai akcióit, felméréseit és időközi választási eredményeit, képtelenség győztest hirdetnünk abban a rejtett előválasztási folyamatban, amelyről az ATV-ben Szigetvári Viktor, az Együtt 2014 egyik vezetője is beszélt. Aki azt is mondta, hogy van még idő, a nyár végéig kell rendezniük az ellenzéki együttműködés lehetséges szereplőinek a nyitott kérdéseket.
Csakhogy ennek az előválasztási küzdelemnek – ahogy arra Török Gábor is felhívta a figyelmet a Heti Válaszban – mifelénk nincsenek világos, mindenki által elfogadott szabályai, hagyományai, így azt sem tudni, ki – és pontosan mi alapján – fog eredményt hirdetni. Az MSZP-t és az egykori SZDSZ-t összefogásra ösztökélő chartás értelmiség nagyon szeretné már újra együtt látni az 1994-es választások utáni koalíció szellemi és jogutódjait, ezért szólította őket közösen színpadra március 15-én. A nagy ünnepi hófúvás haladékot adott a színvallásra. (A pár nap késéssel megtartott, erőtlen kormányellenes „civil” rendezvény egyetlen emlékezetes gondolata Tamás Gáspár Miklóstól származott: meg kellene fontolni a választások bojkottját. Ami logikusan következik a balliberális politikusok, véleményvezérek évek óta sulykolt állításából, miszerint vége a magyar demokráciának, jogállamnak.)
Ha belegondolunk, ez az egész előválasztási vircsaft is Gyurcsány Ferenc (és persze Bajnai Gordon) miatt van. 1994 és 2010 között mindig az volt a baloldal miniszterelnök-jelöltje, akiben a szocialisták erős emberei, érdekcsoportjai megállapodtak. A rossz kormányzás azonban amellett, hogy identitásválságba taszította a baloldalt, aláásta az MSZP hosszú ideig megkérdőjelezhetetlen váltópárti státusát. Így ma már máshogy, más szereplőkkel, másmilyen alkut kell kötni a Fidesz legyőzése reményében. Az optimális egyezség útjában pedig még számos akadály tornyosul. Itt van mindjárt Gyurcsány, aki mindenképpen helyet kér magának ebben a szövetségben, a Heti Válasz híre szerint akár zsarolni is képes volt pártját. Akárhogy is van, ez is azt példázza, hogy ő már nem Magyarország, csupán a baloldal problémája.
A fentiek ellenére nincs kétségem, hogy a választásokra létrejön a széles körű balliberális összefogás. Akkor is, ha annak vezetőjéről, tartalmáról (program), szervezeti kereteiről és az ahhoz vezető útról ma még csak sejtéseink lehetnek. Arról viszont, hogy mitől lenne hiteles, kormányképes alternatíva az MSZP–SZDSZ-koalíció újrakevert változata 2014-ben, sejtelmem sincs.
Szerető Szabolcs
