A türelmetlenséget csak fokozhatja, a tehetetlenség érzetét erősítheti, hogy tavaly ősz óta, amikor Bajnai Gordon újbóli színre lépésével a probléma az érdeklődés középpontjába került, a megoldáshoz nem jutottak közelebb a felek, ráadásul a lehetséges szövetségesek együttes szavazótábora sem bővült. Patthelyzet alakult ki. Mesterházy Attila joggal mondhatja, hogy ő vezeti a baloldal legütőképesebb szervezetét, amely kétségkívül rendelkezik a választási küzdelem megvívásához szükséges infrastruktúrával. Erre ugyan jó válasz, hogy az MSZP-nek önmagában nincs esélye a kormányoldal legyőzésére, ám Bajnai és választási szervezete sem volt képes olyan erőt felmutatni, amely arra késztetné Mesterházyt, hogy hátrébb lépjen. Ha egymás mellé tesszük az elmúlt hónapok politikai akcióit, felméréseit és időközi választási eredményeit, képtelenség győztest hirdetnünk abban a rejtett előválasztási folyamatban, amelyről az ATV-ben Szigetvári Viktor, az Együtt 2014 egyik vezetője is beszélt. Aki azt is mondta, hogy van még idő, a nyár végéig kell rendezniük az ellenzéki együttműködés lehetséges szereplőinek a nyitott kérdéseket.
Csakhogy ennek az előválasztási küzdelemnek – ahogy arra Török Gábor is felhívta a figyelmet a Heti Válaszban – mifelénk nincsenek világos, mindenki által elfogadott szabályai, hagyományai, így azt sem tudni, ki – és pontosan mi alapján – fog eredményt hirdetni. Az MSZP-t és az egykori SZDSZ-t összefogásra ösztökélő chartás értelmiség nagyon szeretné már újra együtt látni az 1994-es választások utáni koalíció szellemi és jogutódjait, ezért szólította őket közösen színpadra március 15-én. A nagy ünnepi hófúvás haladékot adott a színvallásra. (A pár nap késéssel megtartott, erőtlen kormányellenes „civil” rendezvény egyetlen emlékezetes gondolata Tamás Gáspár Miklóstól származott: meg kellene fontolni a választások bojkottját. Ami logikusan következik a balliberális politikusok, véleményvezérek évek óta sulykolt állításából, miszerint vége a magyar demokráciának, jogállamnak.)
