Egyébként is, ha sikerül egybeerőltetni szavazatmaximálási célból az Orbán-kormány leváltására szövetkezőket, és eldől végre, kinek mekkora szelet jut(na) az annyira vágyott hatalom tortájából, akkorra már teljesen mindegy, ki lesz Orbán Viktor vörös mezes kihívója, pontosan ugyanazt a politikát fogja képviselni, mint amit az egység kovácsa akar a háttérből.
Amíg el nem dől, hogy Mesterházy Attila, Bajnai Gordon vagy valaki más mögé szervezik-e a kormányváltást akaró szavazókat, addig túl sok pozitív üzenetre, igazi baloldali, szegénypárti programígéretre nem kell számítani. Szemmel látható, hogy a különféle balos csoportosulások mögötti szellemi tábor egy dologban egyetért, de abban teljesen: a jelenlegi jobboldali kormányt változatos eszközökkel el kell lehetetleníteni, le kell járatni a szövetségesek előtt, Brüsszelben és akár Washingtonban is. Moszkvára most mintha nem szánnának annyi energiát, talán azért, mert tudják: Putyin, mint a rossz pénzt, úgy ismeri őket.
De szívesen kiugranak Bécsbe is akár, ha kell, hakniznak egy rettegőst a honi demokráciáért, a jövőnkért, pedig egy Paul Lendvai, egy Heller Ágnes, egy Bauer Tamás áldozhattak volna egy fertályórácskát legalább a múlt terheire is, hiszen nekik tényleg bőven lett volna mit mesélni, akár saját tapasztalatukra hagyatkozva is.
Brüsszeli szocialista képviselőink is elég jó hatékonysággal segítettek be a gazdasági okokból velünk szemben ellenérdekelt tagállamok lobbistáinak, akik ugyancsak az Orbán-kormány bukását akarják, azonban természetesen nem a demokráciánkat féltik tőle, hanem az extraprofitjukat. Hiszen ez a kormány a gazdaságpolitikájával tört borsot a nyugat-európai államok orra alá, amikor a náluk adózó nagybankokat, nagyvállalatokat sarcolta meg sokkal jobban, mint ahogy ezt megszokták a kardlapozó rendőrállamot működtető „demokratikus” baloldali rezsimek idején.
De ez legyen most már a baloldali pártokat támogatni szándékozók lelkiismereti problémája. A jelenlegi felmérések, időközi választási eredmények azt mutatják, hogy az elkötelezett szavazók versenyében a Fidesz továbbra is sokkal jobban áll, mint a ma még több darabban létező baloldal. Ez a helyzet azonban elfedi a tényt, hogy a nemzeti oldalon mintha a kelleténél jóval kevesebb energiát szánnának a 2010-ben elnyert bizalom megőrzésére. Annak a több százezer, esetleg egymillió szavazónak a megszólítására, aki jelenleg kivár, vagy a kínálatot látva inkább dühösen elfordul a politikától. Ők azok, akiknek szavazatára majd az újraegyesült baloldal is hajtani fog. A bizonytalanok veszélyesen hatalmasra dagadt táborában nyilvánvalóan sokan ott vannak azok közül is, akik 2010-ben a Fidesz–KDNP-t tüntették ki bizalmukkal. Kérdés, vajon elég lesz-e az újbóli megnyerésükhöz mondjuk a rezsicsökkentés hangsúlyozása. Mindenesetre a kormányoldalnak van még ideje átgondolni, hogyan válaszoljon arra, ha összeáll a baloldal választási szövetsége.
Torkos Matild
