A tanács úgynevezett monitoringbizottságában olyan érdekes döntéseket hoztak, amelynek nyomán akár a megfigyelő státussal rendelkező Kazahsztán is megfigyelheti Magyarországot, de albánok, moldávok, makedónok, törökök és grúzok is jöhetnek Budapestre jogállamiságot ellenőrizni. Több évig is elmonitoringozgathatnak itt nálunk az európai adófizetők pénzén, és ha nagyon jól viselkedünk, feloldozhatnak minket. Mindezt köszönhetjük – a magyar szocialista frakció tagjain kívül – néhány külföldi matrónának is, akik zsigerből utálják Magyarországot. Elsőként talán a szorgos svéd Marietta de Pourbaix-Lundint emelném ki, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy Magyar Ügy keletkezzen. A hölgy drága szabadidejében aláírásokat gyűjtögetett, mert úgy látta: veszélybe került nálunk a demokrácia, a sajtó- és vallásszabadság, sőt, az emberi jogokat is lábbal tiporják. Nem tudni, mennyire volt elfoglalt a képviselőnő 2006 októberében, amikor történt Budapest utcáin egy s más, ami valóban a demokrácia lábbal tiprásának nevezhető, de valószínűleg nem volt éppen aláírásgyűjtő kedvében. Marietta asszony méltó harcostársat talált magának a luxembourgi Viviane Reding biztos személyében, aki a nyugdíjazás előtti évét arra tette fel, hogy rendíthetetlenül győzködje Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi minisztert arról, hogy Magyarországon megszűnt a jogállamiság, amiért a szavazati jogunk megvonásával fizethetünk, mindezt megspékelve egy kis monitoringgal is.
Mintha mindez nem lenne elég, a miniszter nemrég kapott a nyakába egy harmadik élharcos asszonyságot is a svéd Kerstin Lundgren személyében, aki szintén a nyugdíjazás előtti utolsó éveket kihasználva az Európa Tanács védvonalából nyitott tüzet Magyarországra, és a megfigyeltetésünk érdekében alakított ki egy kis boszorkánykonyhát Strasbourgban. Ha ezekhez a matrónákhoz hozzátesszük a hazánk ellen Amerikából és a budapesti Nádor utcából is tüzérséget bevető Kim Lane Scheppele profeszszor asszonyt, akkor Navracsics Tibor helyében menekülőre fognám. Aki látta már ezeket az elszánt nagyasszonyokat, tudhatja, hogy nem tréfálnak. Olyannyira, hogy nekik az sem számított, hogy még nem is készült el a velencei bizottság jogi véleménye a magyar alkotmányról, de már elítélő politikai döntést csikartak ki az ET-ből hazánk megfigyelését szorgalmazva. Az illetékes monitoringbizottság tagjainak fogalma sem volt arról, hogy miért is kéne olyan fene nagy ellenőrzést elrendelni itt, sőt, szerencsétleneknek le sem fordították a 22 cikkelyes törvénymódosítást, így maximum középfokú angolsággal silabizálgatták a bonyolult paragrafusokat, és néztek nagyokat, mint annak idején Veres János az unió pénzügyminisztereinek Ecofin-ülésein.
