Az utóbbi két esztendő történései azonban azt mutatják, hogy független és pártatlan ítélkezés helyett kioktatásban részesülünk, egyenlő bánásmód helyett pedig más mércével mérnek bennünket. A megkülönböztetés tilalma sem érvényesül, mert politikai véleménykülönbségek miatt, pártalapon ítélik meg Magyarországot a brüsszeli hivatalokban. Hol egy svéd liberális, hol egy portugál kommunista képviselő készítget rólunk dörgedelmes jelentéseket, és nem érvek, hanem politikai nézetek alapján szavaznak az ellenünk induló eljárásokról. Szégyenteljes, ha úgy működnek a brüsszeli és strasbourgi grémiumok, ahogy azt az Európa Tanács monitoringbizottságában nemrég láthattuk. Képviselők, akik nem veszik a fáradságot arra, hogy megjelenjenek az üléseken. Fordítás hiányában olyan indítványokról folynak szavazások, amelyeket a megjelentek zöme nem is ért. Pártkötődés alapján születnek döntések, és erős a gyanú, hogy manipulálják a voksolást. Ha valóban tiszteletben tartanák a sokszor emlegetett és rajtunk számon kért uniós alapértékeket, akkor Magyarországnak is kijárna a törvény előtti egyenlőség és az elfogulatlan eljárás. Jogos elvárásunk, hogy ne előre megírt forgatókönyvek alapján, illetve a magyar balliberálisok sugallatára és bujtogatására ítélkezzenek felettünk. Az uniós jelentéstevők két éven át bármikor hazánkba látogathattak: a köztársasági elnöktől kezdve a házelnökig mindenki a rendelkezésükre állt. Baka András, Handó Tünde, Martonyi János, az összes parlamenti párt vezetője, a szakszervezetek, az újságíró-szövetség, az ügyvédi kamara, bárki. Már a nyomozás és ellenőrizgetés ténye is megalázó és egy uniós tagállam esetében példátlan. Ugye abszurd lenne, ha egy magyar néppárti képviselő venné a fejébe, hogy egy hasonlóan tüzetes ellenőrzést folytasson az Európa Tanács például Bécsben vagy Brüsszelben? Mégis, velünk mindezt megtehetik. Jó példa a médiatörvénnyel kapcsolatos hangoskodás, amely akkor szűnt meg hirtelen, amikor a Vike-Freiberga volt lett államfő vezette szakértői csoport Neelie Kroes biztos asszony megbízására készített egy tanulmányt az uniós tagállamok médiaszabályozásáról. Ebből kiderült, hogy több tagállamnak is lenne rejtegetnivalója ez ügyben, a brit médiatörvény nemrég bevezetett szigorításáról már nem is beszélve.
A hazánkkal kapcsolatban készült elmarasztaló jelentéseket tüzetesen át kell olvasni, ám a kifogásolt pontokat a többi 26 ország esetében is illene ugyanilyen vehemenciával megvizsgálni. Ez lenne az egyenlő bánásmód. A büntetés (lásd: Malév) és a fenyegetőzés eddig sem vált be, csak az unió népszerűtlensége ért el rekordszintet. Sokkal célravezetőbb lett volna a következetesség alkalmazása – és nem csak az alapértékek esetében. Látjuk, milyen tragédia zajlik most Görögországban, ahol az EU évekig szemet hunyt a költségvetési kihágások felett. Nálunk az Európai Központi Bank nézte tétlenül a devizahitelezés felelőtlen elterjesztését, csak a svájciak figyelmeztettek, az Európai Bizottság pedig asszisztált az MSZP–SZDSZ ámokfutásához. És előttünk áll Ciprus példája is, ahol épp az unió kérésére zároltak bankbetéteket, mert Brüsszel úgy döntött, hogy megszegheti a magántulajdon sérthetetlenségének alapjogát.
Akkor most mi is írjunk egy jelentést?
(Szabó Anna)
