–Elnök úr, az ön által vezetett monitoringbizottság április végén tartott két ülésén elég furcsa körülmények között fogadták el azt a javaslatot, amely Magyarország megfigyelését kezdeményezi. Azóta számtalan kétségre indokot adó információ jelent meg az ominózus ülésen zajlott szavazásokról és a jelentésükről. Hogyan lehetséges határozatot hozni úgy, hogy a tagok közel kétharmada nem is vett részt az ülésen?
– Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének (PACE) bizottságaiban lehetőség van egy úgynevezett helyettes kijelölésére, aki teljes jogú szavazattal rendelkezik, ha a képviselő nincs jelen. Sok tagállam azonban nem él ezzel a lehetőséggel, és nem küld senkit Strasbourgba a bizottsági ülésekre a távol maradó bizottsági tagot helyettesítendő. Ezért ez a szavazási létszám mondhatni „normálisnak” számít, sőt sok határozatot még ennél is kisebb jelenléti aránnyal hoznak.
– Az is normálisnak számít, hogy mindössze egyetlen szavazat különbséggel döntenek, ami ellen panasszal élnek és megtagadják az újraszámlálást?
– A titkárság három tagja megszámolta a Magyarországról szóló jelentésről leadott szavazatokat, és 18:17-es arányt állapított meg. Én magam elnökként nem szavaztam, és ha jól emlékszem, néhányan tartózkodtak is. Általános elv, hogy az elnök nem szavaz, és próbáltam mindent megtenni annak érdekében, hogy a semlegességet tartsam.
– Az ülésen több képviselő azért kérte az újraszámlálást, mert kételyek merültek fel a szavazás tisztaságát illetően. Miért nem tisztázták az ügyet egy újabb számolással?
– Valóban elhangzott tiltakozás, és kérés a szavazatok újraszámlálására, de erre nem került sor, mert addigra már sokan elhagyták a szobát. A szavazás átlátható volt. Nem könnyű döntést hozni ennyire érzékeny kérdésekben, ilyen csekély szavazati többséggel.
– Mi a véleménye arról, hogy a két jelentéstevő egyike, Jana Fischerová cseh képviselő asszony már a végső szavazás előtt lemondott, döntését azzal indokolva, hogy a javaslat egyoldalú és elfogult?
– Fischerová asszony utolsó pillanatban meghozott döntése váratlan volt. Bár kezdetben elfogadta a szöveget, a lemondással valójában magát fosztotta meg attól a lehetőségtől, hogy elmondja a bizottságnak az új véleményét, és befolyásolja a bizottság döntéseit.
A teljes interjút a Magyar Nemzet csütörtöki számában olvashatja.
