Eső után köpönyeg?

Egyre elkeserítőbb látni, hogy az Európai Unió döntéshozói milyen késve eszmélnek rá olykor a valóságra.

Magyar Nemzet
2013. 05. 14. 22:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A bizottság a központi ellenőrzés révén egyebek mellett azt szeretné elérni, hogy a zóna tagállamaiban a bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított három százalék alatt maradjon a hiány, s az eladósodottság lecsökkenjen legalább a GDP hatvan százalékára. Ha valakinek ezek a számok gyanúsan ismerősnek tűnnének, az nem a véletlen műve, 1992-ben, az euró bevezetésének feltételeit tartalmazó maastrichti szerződésben vetették ezeket papírra. Vagyis mindaz, amit Brüsszel most központi jogosítvánnyal, a szuverén államok felett részbeni irányítást nyerve ki akar kényszeríteni, bő húsz éve kötelező. Minden klubtagra, kivétel nélkül.

Csak valahogy ez sokáig senkit sem érdekelt, hiszen 2008 előtt látszólag nagyon futott a szekér, ömlött a pénz a piacokra, a gazdaságok nőttek, az infláció alacsony volt, a foglalkoztatottság magas. Az összeurópai gazdaság szempontjából legfontosabb uniós országokban a maastrichti számok is rendben voltak nagyjából, ahol meg nem, például nálunk, a távoli periférián, egy kézlegyintéssel elintézték a dolgot. Hogy miért voltak ilyen elnézőek velünk a 2004-es uniós csatlakozástól egészen a 2010-es kormányváltásig, arra jóhiszeműen talán csak annyit mondanánk, rejtély. Az viszont nem, miért érte ezek után az országot úgy a válság, mint iszákost a záróra – a kocsmában már nem szolgálják ki, ami vésztartalékot meg otthonra spájzolt be, megitta előző nap.

Ha Brüsszel most megkésve ugyan, de eléri, hogy mindenki teljesítse, amit egyébként maga vállalt, üdvözölni lehet a kettes csomagot. Főként, mert annak része a súlyos pénzügyi zavarral küzdő vagy pénzügyi segítségben részesülő eurózóna-tagállamok fokozott ellenőrzése is. Erre a jelek szerint szükség van, hiszen a zóna egésze 3,7 százalékos hiányt halmozott fel tavaly, néhány tagállam pedig egészen riasztó számokat produkált. De mint mindig, az ördög itt is a részletekben, ez esetben a végrehajtás módjában rejlik. Ha már a tagországok beletörődtek abba, hogy önállóságuk egyre nagyobb szeletét engedjék át az uniónak, a nemzetállami költségvetések felülvizsgálatakor Brüsszelnek is biztosítania kell az egyenlő elbánást, és részrehajlásnak még a látszatát sem keltheti. Magyarország például nem tagja ugyan az eurózónának, vagyis egyelőre nem kell majd egyeztetnie a büdzséjét senkivel, de azért vannak keserű tapasztalatai a bizottsági ügymenettel kapcsolatban. Elég itt csak arra az egyre inkább abszurd bohózatba forduló hercehurcára gondolni, amely a túlzottdeficit-eljárás ügyében történik, ahol a számok helyett egyelőre a vélemények és a feltételezések bizonyulnak erősebbnek.

Csak remélni lehet, hogy a kettes csomag keretét a végrehajtáshoz szükséges tartalommal megtölteni hivatott, egyelőre meg nem nevezett szakértők tényleg értik majd a dolgukat, s olyan mechanizmust állítanak fel, amely biztosítja az uniót alapítók szándékát a leszakadókkal való szolidaritás és a felzárkóztatásuk tekintetében. Ehhez minimum szerencsés lenne, ha a grémiumot nem a csomagot – egyébként technikai okok miatt – elfogadó agrárminiszterek tanácsa igyekezne összeválogatni, hanem hozzáértő emberek.

Erdősi Csaba

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.