Alku a múlt árnyékában

A nagy kérdés nem az, mit hoz a holnap, az igazi kérdés: mit hoz a tegnap – idézhetjük Márai Sándort némi malíciával, hangolva a – ha minden igaz – holnap kezdődő tárgyalásokra az MSZP és a Bajnai Gordon vezette Együtt–Párbeszéd Magyarországért (PM) szövetség között a választási együttműködésről.

A múltbeli események ugyanis jelentősen befolyásolnak minden politikai alkufolyamatot, különösen az olyan szereplők között, akik korábban ugyanazon párt szolgálatában töltöttek be fontos pozíciókat. Bajnai nem volt párttag, de a szocialisták kormányfőjeként állt az ország élén 2009 áprilisától egy éven át. A 2010-es vereségből nem vette ki a részét, „elegánsan” távozott átmenetileg a politika színpadáról. A pofozógép szerepét eljátszó MSZP-elnök, Mesterházy Attila és a megaláztatást végigszenvedő szocialisták minden bizonnyal élénken emlékeznek még a „válságkezelő” miniszterelnök szerepében tetszelgő Bajnai angolos távozására. Persze a politikában az érdekek állnak az első helyen, a személyes sérelmeket már A tanú című filmszatíra Virág elvtársa is az elhanyagolható kategóriába sorolta.

A tegnapra gondolva azonban az érdekérvényesítés kapcsán is akad néhány intő példa a szocialisták számára, amelyekről a szerdán elhunyt Horn Gyula is mesélhetne Mesterházyéknak. A sokat tapasztalt MSZP-s politikusok rémálmaiban talán még manapság is megjelennek az egykori SZDSZ-szel folytatott választási, koalíciós alkudozások. Vélhetőleg ez jutott eszébe Baja Ferencnek is, aki az Együtt 2014 megalakulása után, 2012 őszén úgy nyilatkozott: nem adják fel azt a hitet, hogy 2014-ben balról, zsarolásnak nem engedve váltják le az Orbán-kormányt. – Balról és zsarolásmentesen. Ez a két alappillére annak, amit én mondok – hangsúlyozta az MSZP szocialista platformjának vezetője. E két pillérnek kulcsszerepe lehet a ma induló egyeztetés kimenetelében akkor is, ha a nyilvánosság előtt ezt taktikai és diplomáciai okokból nem hangoztatják a szocialisták. A zsarolást mint politikai érdekérvényesítő eszközt előszeretettel alkalmazták korábban a szabad demokraták, akik szép számmal vannak jelen az Együtt–PM formációban, illetve annak holdudvarában. Meglehet, ismét megpróbálják ráerőltetni akaratukat a jóval erősebb partnerre.

Mindkét fél hangoztatja – teljes joggal –, hogy csak együtt van esélyük legyőzni a jobboldalt. Ám az is tény, hogy az MSZP pillanatnyilag a biztos pártválasztó szavazók közel 30 százalékát tudhatja maga mögött, míg Bajnaiék a 10 százalékos szintet sem érik el. Az elmúlt hetek, hónapok megnyilatkozásai alapján azonban úgy látszik, mintha legalább egyforma súlyú politikai erőként ülnének tárgyalóasztalhoz a szocialistákkal. Bajnai Gordon – bár nyitottnak nevezte a miniszterelnök-jelöltség kérdését – egyértelműen bejelentkezett Orbán Viktor kihívójaként, Jávor Benedekék pedig kifejezetten elutasítók Mesterházy Attila hasonló ambíciójával szemben. Az MSZP elnöke a napokban ugyan cáfolta, hogy pártja már döntött az ő jelöléséről, de gyorsan hozzátette: ,,110 százalékos elhatározása”, hogy vállalja a tisztséget.

Nehéz lesz megegyezni a közös listaállításról, a helyek elosztásáról is. Egyelőre arra is jó esély van, hogy a két párt önállóan méreti meg magát, de az egyéni jelöltállítást összehangolják, mint ahogy arról áprilisban már megállapodtak. Igaz, itt sem lesz egyszerű az alkudozás, hiszen a kevés biztosan megnyerhető egyéni választókerületet kell felosztani úgy, hogy mindenhol csak egy baloldali jelölt álljon a kormánypártival szemben.

Gyakorlatilag a nulláról kell kezdeniük a hét végén a tárgyalást, kevesebb mint egy évvel a parlamenti választások előtt, és az idő rövidsége általában a zsaroló félnek kedvez. Ha a szocialisták emlékeznek a tegnapra, és ezúttal komolyan veszik a baloldaliságot, akkor mégsem engedhetnek a zsarolásnak.