A múlt átlátszó köde

Van abban valami pikáns, hogy miután fürkész újságírók behatolnak az MSZ(M)P elhagyott egykori székházába, és ott szanaszét heverő, „szigorúan bizalmas” jelzéssel ellátott dokumentumokra bukkannak, ahelyett, hogy nekiállnának szisztematikusan feldolgozni azokat, inkább jogi aggályokra hívják fel a köz figyelmét.

Kicsit furcsa, hogy miközben az atlatszo.hu pert indít a pártállami nyugdíjasok listájának nyilvánosságáért, mert tudni akarja, kiktől vették el a pártállami tevékenysége miatt kapott pótlékot, aközben történeti levéltárba száműzné a megtalált kordokumentumokat. Ezeknek az MSZMP történetéhez kapcsolódó dokumentumoknak az utódpárt MSZP által fontosabbnak, illetve talán kényesebbnek is ítélt, és emiatt a Politikatörténeti Intézetben féltve őrzött iratanyaggal együtt valóban kutatható állami tulajdonú közgyűjteményekben, levéltárakban volna a helyük immár huszonhárom esztendeje. Mindenféle rostálás nélkül. Hiszen lehetséges, ezekben a dokumentumokban rejlik a válasz arra, hogy vajon kik és milyen döntéseket hoztak a sorsunkat eldöntő nemzetközi megállapodásokról, a kicsit sem spontán, még a pártállami időszakban végrehajtott privatizációkról, IMF-szerződésekről, az átmeneti időszakot meghatározó kerekasztal-tárgyalásokról. Nyilván csekély az esély arra, hogy a Párt – a 800 ezres tagságon túli társadalom életét is meghatározó – fontos dokumentumait közkinccsé tegyék. De az mégis furcsa, hogy pereskedni kell az archívum polgári demokráciákban szokásos törvényes levéltári kezelés alá vételéért. Mert bármilyen hihetetlennek tűnik, bírósági végzés nélkül nem hajlandók átadni még ma sem ezeket iratanyagokat. A mezei párttagok tagsági könyveit bezzeg hátrahagyták, lomként a pártszékházban!

Nem tudni viszont, hova kerültek azok a vidékről a kőbányai pártház pincéjébe összehordott iratok, amikről Máté László egykori pártpénztárnok beszélt a 90-es évek elején egy interjúban. Felszámolásáig az Archív Kft. kezelte az anyagot, amit a Politikatörténeti Intézet sem akart feldolgozatlanul átvenni a korabeli híradás szerint. A több tízezer egykori MSZMP-s személyes adatainak őrizetlenül hagyása miatt most az adatvédelmi biztos vizsgálatot indított. Mesterházy Attila mossa kezeit, mondván, ezekről a hátrahagyott dokumentumokról az MSZP új vezetésének nem volt tudomása. Mivel az új, vagyis a múlttól szabadulni vágyó MSZP-nek fontos a nyitottság, a múlt teljes megismerhetősége, a pártelnök intézkedett is, hogy a dokumentumok a megfelelő levéltárba kerüljenek. Ugyanakkor emlékeztettek arra is, hogy a párt 2007-ben eladta egy cégnek a székházát.

Van más probléma is ezzel az ingatlannal. Amikor tavaly decemberben Józsefváros építésügyi hatósága élet- és balesetveszélyesnek nyilvánította a házat, és miután a felszámolás alatt álló új tulajdonos cég semmit nem tett – a többszöri felszólítás ellenére – a veszély elhárítására, meglepő módon arra hivatkozott, hogy „nincs is kulcsa az épülethez, mert nem történt meg a hivatalos birtokbavétel”. Csakhogy az Állami Számvevőszék jelentése szerint az adásvétel megtörtént, a több mint egymilliárdos vételár befolyt a párt pénztárába. De történt itt más is. A pártszékházat üzemeltető cég – még mielőtt piacra dobták volna az ingatlant – nyomott áron jutott hozzá a tőszomszédságban lévő államkincstári tulajdonú ingatlanhoz még Veres János pénzügyminisztersége idején, és a két ingatlant aztán együtt adták el piaci áron a híradások szerint egy ír társaságnak, amelyből mára egy izraeli ingatlanfejlesztő cég lett, ráadásul állítólag birtokba sem léphetett.

Nem csupán a pártállami múlt kísért itt, de a mutyiszagú közelmúlt is. A maga vörös vagy veres ködével.

Torkos Matild