Sajtóhírek persze megjelentek az ügy hátteréről. Ezek szerint Galambos Lajos 2007-ben a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz is bevitte P. László orosz hátterű cégét, hogy úgynevezett külsős „humánerő-átvilágítást” végezzen. (Milyen ragyogó eufemizmus!) A társaság feladata – amelyről egyébként az NBH-s munkatársak körében azt közölték, hogy Bulgáriából érkezett – az volt, hogy hazugságvizsgálatokkal szűrje ki, milyen útvonalon „szivárognak titkosszolgálati információk” az akkor ellenzéki Fideszhez. A gyanú szerint azonban valójában az történt, hogy eközben éppen ők szolgáltattak ki információkat egy külföldi hatalomnak a magyar polgári elhárítás tagjairól. El lehet képzelni, milyen népszerűségnek örvendhetett a magyar titkosszolgák körében egy bolgár szakértői csoportnak álcázott magáncég, amely rájuk tapasztja a hazugságvizsgáló elektromos alkatrészeit. Biztosan nem ültek zenés örömünnepet. Ahogyan a Szilvásyt, Galambost és Laborcot védő jogi képviselők sem a tegnapi ítéletet követően. Egyikük pedig azt hangoztatta az ítélethozatal előtt: „trombitaszóval fogják felmenteni” a védencét. Az örömóda egyelőre elmaradt, a hangszer besült, mert a „fúvós” közelében mindenki citromba harapott.
A savanyú, sápadt arcokon pedig legalább már egy kicsit látszik, tartanak attól, hogy egyszer őket is elérheti az elszámoltatás. Azután pedig nem fújhatnak mást, csak a takarodót.
Haraszti Gyula
