Ábel a rengetegben

S. Ábel a szó legszorosabb értelmében elpuskázta az esélyét arra, hogy helyrehozza életét.

Ki tudja, talán reménykedett a felmentő ítéletben is. De május végén az elsőfokú bíróság bizonyítottnak ítélte a vádak nagy részét és – nem jogerősen – két és fél év szabadságvesztést rótt ki a joghallgatóra. A büntető törvénykönyvünket kellő alapossággal ismerő, magas intellektusú egyetemista imponáló magabiztossággal előadott logikus okfejtésekkel igyekezett védeni magát a per során. Az utolsó, ítélethirdető tárgyalásról azonban S. Ábel távol maradt. Elmaradt a nyilvános szembesülés az ítélettel.

„Nagyon megviselte az elmarasztaló ítélet, amit emberi méltóságának megsértéseként élt meg” – ezt a fiatalember édesapja mondta a sajtónak. A csütörtök éjjeli lövöldözés után S. Ábel elveszítette azok nagy részének bizalmát is, akik hajlottak az együttérzésre iránta. Ma már aligha gondolják úgy, hogy S. Ábel ügyében túlzásba vitte a bűnmegelőzést célzó intézkedésekkel a rendőrség. Egy egyetemi ámokfutásra való készülődés, majd a levegőbe lövöldözés aligha fogható rá a cukorbetegség okozta hangulatingadozásra, amit védekezésként próbáltak felhozni a perben.

Nagy szerencséje a gyorsétterem vendégeinek és S. Ábelnek is, hogy nem történt visszafordíthatatlan tragédia csütörtök éjjel.

És ez nem a magyar igazságszolgáltatáson múlott. Hiszen – ha nem jogerősen is – a bíróság megállapította, hogy kétrendbeli emberölés kísérletében S. Ábel bűnös, és csak azért ennyiben, mert nem volt bizonyítható, hogy valóban 22 embert akart megölni, ahogy azt a vád állította. A bíróság szerint csak az volt megállapítható, hogy egynél több embert akart megölni.

Az emberölés előkészületét a bíróság bizonyítottnak ítélte meg, mert S. Ábel 2009-ben lőfegyvert szerzett be, verseket, blogbejegyzéseket és egy kisregényt is írt az iskolai mészárlásokról. A bíróság bizonyítottnak ítélte, hogy mindezt azért tette, mert emberek életét akarta kioltani. Mindebből a markáns bírói véleményből, ami a nem jogerős ítéletből tisztán tükröződik, következne néhány határozott intézkedés is. Például: a fiatalembert talán meg kellett volna fosztani a fegyverviselési engedélyétől, talán el kellett volna kobozni tőle a fegyvert, talán a gyógykezelése érdekében is kellett volna néhány határozott lépést tenni, sőt talán még a gyógykezelés idejére a gyámság alá helyezése is felvetődhetett volna legalább a jogerős bírósági ítéletig.

Mert az emberi méltósághoz S. Ábelnek elévülhetetlen joga van, sőt a jogerős ítéletig megilleti őt az ártatlanság vélelme is. De az ELTE jogi karára járó hallgatókat, a diákok aggódó szüleit, vagy éppen a Móricz Zsigmond körtéri gyorsétterem vendégeit is megilleti valamiféle jog a nyugalomhoz, a biztonsághoz.

Mindezzel együtt is rettenetes tragédia lehet S. Ábel hozzátartozóinak végignézniük, miként jut zsákutcába a szemük előtt egy jobb sorsra érdemes fiatalember, talán önhibáján kívül. Ki tudja, miféle démonok tartják fogva gondolatait. Hiszen igazságügyi elmeszakértők is vizsgálták, és nem találtak elég okot rá, hogy kimondják: veszélyt jelent a társadalomra és saját magára is.

S. Ábel az utóbbi időben idénymunkákat végzett egy erdészetben, fát gallyazott, parlagfüvet irtott. Édesapja szerint fia szerette a szabad levegőn végzett munkát.

Úgy tűnik: Ábel segítség nélkül már nem jut ki a rengetegből.

(Torkos Matild)