Rövidesen arról tájékoztattak minket, hogy két minisztérium is dolgozik a megoldási javaslatokon. Az igazságügyi tárca a jogi kérdéseket boncolgatja, míg a Nemzetgazdasági Minisztériumban vélhetően a devizaalapúhitel-adósok adatsorait, a bedőlt hitelek mutatószámait elemezve számolgatják, mekkora merítésben lehet kimenteni az embereket a rossz hitelek okozta csődből. Aztán a múlt heti kormányülés ideje alatt egy doorstepinterjúban a nemzetgazdasági miniszter megerősítette, hogy ki akarják vezetni a devizahiteleket, és ezért tárgyalást kezdenek a bankokkal. A hitelkárosultak bizalma a jelek szerint töretlen, ám a türelmük nagy valószínűséggel egyre fogy.
Közben kiderült, nincs már szó a devizaalapú hitelben eladósodottak teljes köréről, kipördültek ebből a szabad felhasználású hitelt felvevők éppúgy, mint azok, akik „spekulációs célból” vettek fel olcsó jelzáloghitelt, és azokat sem akarják megsegíteni, akik autót vásároltak ilyen kölcsönből, vagy a luxusnyaralásukat finanszírozták. Most éppen a bankszövetségtől vár a kormány a problémára megoldási javaslatot. Mégpedig olyat, ami forintalapúra alakítaná ezeket a hiteleket egy méltányos, fix árfolyamon. Varga Mihály miniszter nyugodtnak tűnik, azt mondja: kapkodni nem kell, de megoldást kell találni, legkésőbb őszre el kell készülnie egy megoldási javaslatnak.
Az idei költségvetésben nincs forrás a devizahitelesek megsegítésére, a jövő évi költségvetési törvényről szóló javaslatot pedig szeptember végéig kell benyújtani. Vagyis a probléma megoldása abban a jövő év január 1-jén hatályba lépő törvényben lesz megfogalmazva és a szükséges pénzforrással alátámasztva. Kapkodni tényleg nem érdemes, ha nincs fedezet a megoldásra az idei büdzsében. Ráadásul a háromszázalékos hiánycélt is kötelező tartanunk, különben ismét jön a túlzottdeficit-eljárás uniós bunkója. De ha alapelv, hogy addig nyújtózkodhatunk, amíg a takarónk ér, akkor ezt világosan el kell mondani az érintetteknek. Ugyanakkor: ha tényleg jogállam Magyarország, megengedhetetlen, hogy a hitelintézeti törvény kölcsönszerződésre vonatkozó rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva, jogi trükkökkel adósrabszolgasorba taszítsanak polgárokat. Ha a független magyar bíróság – a horvát igazságszolgáltatás által is megszégyenített módon – nem képes a törvényeink alapján értékelni ezeket a banki konstrukciókat, akkor vagy a vonatkozó törvényi rendelkezések nem egyértelműek, vagy a bírói ítéletek nem csupán a törvényeinken alapulnak. Egyik sem ideális jogállami állapot.
A devizaalapú hitelszerződéseket Róna Péter nyomán a kormányfő több alkalommal is a „hibás termék” megjelöléssel illette, míg a nemzetgazdasági miniszter a „rossz termék” jelzővel minősítette. Róna szerint a kormánynak lehetősége lenne arra, hogy a devizaalapú hitelt felvevők képviseletében beperelje a bankokat a polgári törvénykönyv (Ptk.) 523., illetve a hitelintézeti törvény 213. paragrafusa alapján. Ezen rossz, illetve hibás termékek túlnyomó többsége nagy valószínűséggel nem állná ki a törvényesség próbáját.
Ezt a lehetőséget a kormánynak akkor is érdemes legalább kilátásba helyeznie, ha a bankokkal most éppen korrektnek tűnik az együttműködés. Hiszen a semmisségi okra való hivatkozás még évtizedeken át Damoklesz kardjaként lebeg a bankok felett.
Torkos Matild
