Parkoltatják Brüsszelben a hazánknak jogosan járó pénzeket, és várnak. Most éppen az a legnagyobb gondjuk, hogy miért kell magyarul is tudnia egy magyar munkásokkal dolgozó, magyar építést levezető mérnöknek, itt a honi pampákon. Brüsszel szerint az lenne az igazán EU-konform megoldás, hogy gyorsan kerítsenek valahonnan egy tolmácsot, ha dől a daru. Az ügy tragikomikus.
A szűk elitérdekeket védő Európai Bizottság, egész pontosan annak egyik jeles biztosa, a (véletlenül) osztrák nemzetiségű Johannes Hahn úr azt állítja, hogy azért nem fizetnek, mert a mérnöki nyelvtudás körül kialakult sarkalatos vita az egész uniót veszélyeztetheti. Tegyük hozzá, hogy a magyar is az unió hivatalos nyelve, erre tehát önmagában nem lehetne hivatkozni. Ezért elővették azt a pályázati feltételt, hogy a beruházásoknál legalább egy mérnök rendelkezzen hazai kamarai tagsággal. Micsoda versenytorzító előírás! Ám itt is sántít Hahn úr és a nagy hatalmú bizottság érvelése, a magyar mérnöki kamara szabályrendszere ugyanis 2004-től olyan EU-harmonizált, hogy abba eddig még senki sem tudott belekötni. Most mégis. Tavaly november óta mindössze két programot nem állított le a bizottság – a 15-ből. Nem téved, aki arra tippel, hogy a két legkisebb keretösszegű programról van szó, miközben a nagyberuházások finanszírozását befagyasztották.
Mindebből két dolog egészen biztosan következik. Az egyik, hogy a fejlesztési források bürokratikus elapasztásával lényegében blokkolnák az Új Széchenyi-tervet, pénzügyileg ellehetetlenítve az infrastrukturális beruházásokat, megfojtanák az építkezéseket, a környezetvédelmi fejlesztésektől kezdve az útépítésekig, mindent, és évekig torzókat nézegethetnénk országszerte.
A másik, hogy kiéheztetik a magyar költségvetést, amely jobb híján maga áll jót az unió helyett a pályázók felé. Brüsszel megmutatja, ki az erősebb. Mi az idén is befizettük a több mint 200 milliárdos tagdíjunkat, mint minden évben, most is pontosan, időben. Ők pedig nem fizetnek. Menjünk Canossát járni a bizottsághoz, Hahn úrhoz, fogadjuk el az összes feltételüket, és akkor majd meglátják, mit tehetnek az ügyünkben. Ők a nagyok, mi a kicsik, ők az erősek, mi a gyengék. Megmutatják, ki az úr a háznál.
Kétségtelen, hogy az erőviszonyokat a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség is felmérte, és helyesen döntött, amikor visszavonta a 2004 óta senki által kétségbe nem vont, a mérnöki kamarai tagságra vonatkozó előírást. Bár tudják, hogy nekünk van igazunk, mert más EU-tagállamokban is hasonló a gyakorlat, de azzal is tisztában vannak, hogy ezt a vitát legalább két-három év alatt lehetne lejátszani Strasbourgban. Addig pedig a 2015-ben lejáró keretterv összes többi pénze is végül Brüsszelben ragadna. Szóval vettek egy nagy levegőt, és már év elején vállalták, hogy jöjjenek csak a külföldi mérnökök a magyar építkezésekre, tegyék a dolgukat, tolmáccsal vagy anélkül. Sőt, még a teljesen jogtalan büntetést is vállalnák, mi mást tehetnek, hiszen az óra ketyeg, a le nem hívott pénzek örökre odavesznek. És erre mi a válasz? Az, hogy Brüsszelben még rápihennek egy kicsit. Ők ráérnek, majd kiszámolják, mennyi legyen a büntetésünk, 50 vagy 250 milliárd forint, eldöntik a brüsszeli gittegyletben, addig is legyünk türelemmel.
Mivel kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól, ezért amit már nem tudnak velünk hivatalosan megtenni, vagyis az uniós forrásokat hivatalos befagyasztani, azt most megteszik meccsen kívül. Hol vannak most az európai értékek számonkérői?
(Szabó Anna)
