Nem mindegy, hogy akik a felnövekvő nemzedékekkel foglalkoznak, milyen körülmények közt élnek, meg tudják-e teremteni a polgári lét alapszintjét javadalmazásukból. Keddi ülésén a kormány döntött arról, hogy a pedagógusok fizetését átlagosan 34 százalékkal emeli. De ez csak a kezdet. 2017-ig minden év szeptember 1-jével tíz százalékkal emelkedni fog a tanárok bére, így valósítja meg a kormány régi tervét, amelynek alapjait már az első Orbán-kabinet kidolgozta.
A szeptemberi fizetése minden tanárnak harminc- és nyolcvanezer forint közötti összeggel emelkedik. Javadalmazásuk mértéke a pályán eltöltött esztendők számától és végzettségüktől függ. Az egyetemet végzett tanárok három év munka után az eddigi 135 975 forint helyett 203 330 forintot, a főiskolai képesítéssel rendelkezők 126 270 forint helyett 185 573 forintot kapnak. Harminc év munkaviszony után az egyetemi végzettségűeknek 202 020 forintról 279 579 forintra emelkedik bruttó fizetésük. Ez még mindig messze van az ideálistól, de értékelni kell. Jelenleg ennyire futja, viszont az emelést a költségvetésből finanszírozza a kormány, tehát nem Medgyessy módra, az önkormányzatokra hárítva a béremelés fedezetét, hatalmas galibát és más területeken fizetésképtelenséget okozva.
A parlamenti szavazás (257 igen, 34 nem, 2 tartózkodás) ismételten árulkodott azokról a politikai törésvonalakról, amelyek bizonyos képviselők számára (például Vadai Ágnes, Vona Gábor, Vitányi Iván) átléphetetlenek. Ha valaki más típusú, más léptékű bérrendezést képzelt el, az még nem indok arra, hogy leszavazza a lépcsőzetes béremelési terv első lépését, forintban mérhető megvalósítását. Az a 34 nemmel voksoló képviselő(nő), aki családban él, vajon hogyan néz a gyermekeit tanító pedagógusok szemébe, akiknek, ha az ő szavazatán múlik, még ezt a 34 százalékos béremelést sem adják meg? Lehet, hogy sokakat kellemetlenül érint a túlórapénz megvonása, de ez a mostani emelés fix összeg, mindenki megkapja, és különösen azoknak lehet nagyon fontos egy nyolcvanezer forintos emelés, akik egész életüket az oktatásnak és nevelésnek szentelték, s nyugdíjazás előtt állnak.
Az sem mellékkörülmény, hogy a most szétosztott összeg a teljes bérrendezésnek csak a 60 százaléka, a további 40 százalékot viszont néhány éven belül minden tanár megkapja. Egyeztetésekkel, késhegyig menő viták során alakult ki a mostani döntés (hiszen még a Fideszen belül sem volt egyetértés, lásd a Hoffmann Rózsa és Pokorni Zoltán közti pengeváltást), és kemény érdek-képviseleti összecsapások várhatók a pedagógus-szakszervezetek és a kormány képviselői közt a továbbiakban is. S bár senki nem kicsinyli le az iskolaigazgatók felelősségét, az mégsem elfogadható, hogy egy oktatási intézmény vezetője az évtizedes gyakorlattal tanító tanárok fizetésének esetleg két-háromszorosát mondhatja magáénak.
A tanár az oktatási folyamat legfontosabb személyisége. A figyelem most őrájuk összpontosult, ők a béremelés elsődleges alanyai. Hiába a baloldali sajtó harsány címei, miszerint „csökken a tanárok fizetése”, mert ők is pontosan tudják, hogy ez féligazság, amely néha álnokabbul hat, mint a szimpla hazugság. A számok ugyanis tények: a költségvetésből a kormány idén 32,5 milliárd forintot, jövőre pedig 152,9 milliárdot fordít a tanárok fizetésemelésére.
Azok az elképzelések, amelyek most nem valósulhattak meg (például Pokorni javaslata, hogy a több szakon tanító tanárok kapjanak pótlékot), újra terítékre kerülhetnek, ha a magyar gazdaság dinamikusabban teljesít.
(Körmendy Zsuzsanna)
